friss műút

Legfrissebb

Napindító

Az emberek valóban ostobák

Mint ismeretes, vannak rovarok, melyek a megtermékenyítés pillanatában elpusztulnak. Az örömökkel is így vagyunk: az életben a legfőbb és legtúláradóbb élvezet pillanatát a halál kíséri. Søren Kierkegaard: Vagy-vagy, ford.: Dani Tivadar, Gondolat, 1978, 30.

Tovább »
az egész fele az egész

köd eszi magát csontjaimba eső cseperészik eltévedt rigófütty önmagával felesel épp a fele nap telik el délig de mintha egy egész élet múlna el (Fecske Csaba: Csak életem múlik [részlet])

Tovább »
A város fölött a fény…

… bele se hullva, tova se lengve. Már-már elgondolhatatlan. Nem láthatod, ha ott vagy, hisz visszfénye mind mindennek, a szó is, koppanjon akárha magadban. S nem valami hasítékon, nem is úgy, hogy egyszerre ott van. És nem mondhatod azt sem, hogy ott volt, akárha lenne vége, s azt sem, hogy öröktől fogva, mintha lenne kezdete. […]

Tovább »
a nő és a szeretet

Ám Vinnie abban a meggyőződésben nevelkedett, hogy a férfi munkálkodhat hírért és gazdagságért, a nő azonban szeretetért munkálkodjék — és ha már nem a férje vagy a gyerekei, legalább egy szakma szeretetéért.   (Alison Lurie: Feltételes megálló [részlet], ford.: Borbás Mária, Ulpius-Ház, 2001. 133.o.)

Tovább »
és tönkretesznek

Zuhogj hát, könny, ömölj, föltarthatatlan — De soha ki ne oltsd a tüzet itt benn! Fájdalom őrjöng, egyre szilajabban, élet és halál csatázik a szívben. Írt lelhet a test, hűteni e nagy kínt; de a lélekben erő, akarat nincs; nem érti: Őnélküle hogyan éljen? Az Ő képét ismétli, százszor, újra. Marad a kép, majd szétszakad […]

Tovább »
e Nora, Nora mia

Úgy látszik, csak te változtatsz vadállattá. Te magad kezdted az egészet, te szégyentelen rosszaság. Nem én voltam az, aki egykor Ringsendnél először fogdosni kezdett. Te voltál, aki először becsúsztattad a kezed a nadrágomba […]. Te ejtetted ki az első obszcén szót is ajkadon […] Megelégelve, hogy alul feküdjél, vadul letépted kombinéd, és lovagló ülésben rámugrottál […]

Tovább »
A gazda naplója

(Gáll István: Vaskor. Szépirodalmi, 1980. 177.o.)  

Tovább »
belátás

Amit őrültségemről írsz, nem talál el; egyáltalán nem tetszelgem semmiféle őrültség színében, sőt józanabbnak hiszem magam, mint bármikor. Igaz, hogy a nyilvánosságról lemondtam, nem vagyok író többé abban az értelemben, ahogy nálunk ezt a szót használják; de ez a szakítás nem az őrültségé, hanem a belátásé.   (Németh László: Levele Fülep Lajosnak. Budapest, 1939. január […]

Tovább »
mozgó x

Én ebben a versben kicsi akarok lenni, szellemváros a szándékok világtérképén. Akkor héjaként bejelölhetsz engem: a célpontot mutató, mozgó x jelet.   (Rita Dove: Ars poetica [részlet], ford.: Orbán Ottó, Holmi, 1990/6. 615.o.)

Tovább »
„…okvetlenül — miként illik — nagyon rossz…”

Jó volt Petőfi, de ez a jósága is az a jóság, amelyet csak a halál után lehet nyugodtan dicsőíteni. (Ady Endre: Petőfi nem alkuszik [részlet])  

Tovább »