friss műút

Legfrissebb

Napindító

Különköltöznek Szilviék

Imént csak nem volt még hova, ma már belátom: nincs miért. A szád a számon tétova, s akár a ház, a szív kiég. Különköltöznek Szilviék! Belátom már, nem is csoda. Amint a házból Sztív kilép, akárki látja: nincs nyoma.   (Hollósvölgyi Iván: Különköltöznek Szilviék)  

Tovább »
Boldogtalan

Törékeny feleségem van, tele fájdalommal. Puberáldisztrófiásnak mondja a szaknyelv, pedig éppen nem olyan ijesztő, mint ez a név: örök kislányos teste van. Feszes bőr, lapos mellecske, lapos has, bátortalan kis comb és meleg, szögletes kis öl. Nagy szemű, nagy szájú, bánatos kamasz. Barna, bátortalan haja összevissza áll, mintha nem tudná a dolgát, mintha nem tudná, […]

Tovább »
mindíg

De az is lehet, hogy Isten. Igaz, ő nem nagyon hitte. Vagy a fénypont a kék pontban, kék könnycseppben fény-állat: talán a halál lesz? Talán az ő halála? Nézi a látáscsövön, nézi a látás-száron sorsát: ami volt, lesz. Ami már sohasem lesz. Ami még sohasem volt. És ami sohasem lesz. És nem fél. Mert Mama […]

Tovább »
az égvilágon semmit

Lelkem szentségében megrázott az a gondolat, hogy a valóságról semmit, az égvilágon semmit sem tudunk, hogy amit itt valóságnak nevezünk, azt a halál után egészen másnak nevezzük majd, és hogy ennek következtében teljesen hiábavaló és eredménytelen arra törekedni, hogy valami olyasmire tegyünk szert, ami a sírba is követ bennünket.   (Kleist levele nővérének [részlet])

Tovább »
Az éjszaka pásztorai

Terelgettük az éjszakát, mintha menyecskenyáj volna, hajtottuk a hajnal kapujába pálinka-pásztorbottal, otromba kacaj-husánggal.   Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai [részlet].

Tovább »
Gyere hozzám feleségül

 – Ég veled? – Ezt ne mondd, Jerry. Kérlek, ne. – Sallynek már fájt a csuklója, oly régóta tartotta a kagylót, most meg az egész alkarja reszketni kezdett. A hallgatót a válla és a füle közé szorította, s felszabadult kezével hozzáfogott, hogy begombolja Peter egyik kantárján a gombot; az utóbbi néhány hónapban megtanult maga öltözni, […]

Tovább »
Legyen hát

Legyen hát; elkészültem. Utolsó, nagy összeszedettségemben felmutattam még esendő, makacs életemet – felmutattam, hogy azután magasra emelt két kezemben ennek az életnek a batyujával elinduljak és, akár sötét folyam sodró, fekete vizében,     elmerüljek,     Uramisten!     hadd merüljek el     mindörökké,                   […]

Tovább »
Jó volna

Kis, régi pípes, magos sarkú cipőim, szalagos bebékalapom, fűzős, tünikes első nagylányruhám; istenem, hova lesznek a régi ruhák rongyai, volt énünk tevés-vevése, elszállt, időközi napok, jeltelen órák nyoma! Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett, […]

Tovább »
Thomas Bernhard nem menne külföldre

Meggyőződésem, hogy Thomas Bernhard nem menne külföldre, hogy ő képviselje az osztrákokat, és nem csak azért, mert ellenére lenne a dolog, hanem, mert képtelen lenne másvalaki lenni, mint Thomas Bernhard.   (Pavel Vilikovský: Kutya az úton [részlet], ford.: Garajszki Margit)

Tovább »
Ébredj, ó zöldfülű költő!

Fiatal néger költő jött fel a messzi Délről, Tennessee-ből, hogy pontosak legyünk; gondolta, versei vannak, gondolta, írni tud. Ez tény. Fiatal néger költő Jött fel a messzi Délről Északra, New York városába, rájött, nincsen is verse, rájött, nem is tud írni, becsapták az otthoniak — milyen kár, milyen kár. Fiatal néger költő jött fel a […]

Tovább »