a költőt semmi sem

Az, aki a legmesszebbről jött kalyibámba, a legmélyebb hóban, a legvadabb viharokkal is dacolva, költő volt. Farmert, vadászt, katonát, újságírót, még filozófust is elriaszthat az időjárás, de a költőt semmi sem tarthatja vissza, mert őt a tiszta szeretet hajtja. Ki tudná előre megjósolni jövését-menését? (Henry David Thoreau: Walden [részlet], fordította: Szőllősy Klára)

Világ iránti bizalom

…nem tudom, elveszíti-e emberi méltóságát az, akit a rendőrségen megvernek. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy már az első ütéskor, mely lesújt rá, elveszít valamit, amit első megközelítésben talán világ iránti bizalomnak mondhatnánk. Világ iránti bizalom. Sok minden tartozik ide: például a megingathatatlan oksági kapcsolatokba vetett, irracionális és logikailag indokolhatatlan hit vagy az induktív következtetés érvényességéről Tovább …

Falu

Mint egy tányér krumplipaprikás, lassan gőzölög lusta, langy estében a piros palás, rakás falucska. Itt is, ott is karcsú füst – remény – tünődni, merre szálljon, áll kicsit a kémény küszöbén és int a tájon. Akácocskát babrál a homály. A fa telt, kicsi keble beléreszket, csöpp sóhaja száll – levegő-lepke. S körülem, míg elfed hallgatag Tovább …

az ő vitaminja

Az apám olyan volt, mint Ribeiro, nem fogadta el, hogy már nem áll fel neki. Emlékszem, egyszer húsvétkor ő meg anyám csak úgy ragyogtak, mire megkérdeztem, mi a titkuk. Apám rácsapott anyám combjára, és azt mondta, hogy az ő vitaminja „ez a nő itt”. Büszke voltam rájuk. Anyám a hetvenötödik születésnapján félrevont, és elmondta, hogy Tovább …

Eredendő bűn

Eredendő bűn — lehet még használni ezt a kifejezést? Nem. Túlságosan sok meg nem felelő mellékhangja és velejárója van — a bárány vére, az a borzalom, hogy az ember az élő Isten kezébe kerülhet, a pokol tüze, a nemiség gyötrelme, a vétkezés, a szüzesség a jótékonyság helyett. Egyszóval az eredendő bűn általában magában foglalta azt Tovább …

A nemalszom-asszony azt hiszi: alszom.

Hegyek enyésznek gyémánt skót fényben. A nemalszom-asszony azt hiszi: alszom. Bokros titokba menekül minden. Kitárt bilinccsel vár az alkony. Nem arról szólsz, hogy megszűnnek a színek. Ám a kezünkből eltűnik valami. Brokátunk, bársonyunk, bujaság-ingek. S nem halljuk, amit kellene hallani. Nem az ördögi nemszeretlek. Nem arról szólsz, hogy a kezdet a vég. Arról sem, hogy Tovább …

üresség

Nem sokkal a felfedezés után, Noboru elkezdett édesanyjára leselkedni éjszakánként, főként, ha az anyja aznap sokat nyaggatta vagy korholta. Alighogy becsukódott anyja mögött az ajtó, a fiú csendesen kihúzta a fiókot, majd állhatatos csodálattal figyelte, amint az asszony lefekvéshez készülődik. Azokon az estéken, amikor anyja kedves volt vele, sosem nézte. […] Csak harminchárom év állt Tovább …

ugyanaz a margarin

Apám által óhajtott anglicizálódásom nem szorul különösebb magyarázatra. Háború dúlt. Az iskoláknak meg kellett elégedniük azzal, ami jutott. Már nem Pierre voltam többé, hanem Peter. Rossz angoltudásomat az osztálytársaim, bretoni akcentussal beszélt franciámat a tanáraim csúfolták. Kis falunkat, Les Deux Églises-t – amint azt szinte mellékesen közölték velem – elfoglalták a németek. Anyám levelei angol Tovább …