friss műút

Legfrissebb

Napindító

Szentkuthy esze

Ész? A lehető legnagyobb józanság, mélységes sensus communis, együttlátás az egész emberiséggel, minden fraternité bombaszt és égalité-nyafkálás nélkül, keserű, kemény, kiábrándult, de mégis továbbépítő pozitivizmus, magány, úriság, filozófia és szenvedés sötét, de izzó quintesszenciája, ősemberi gesztusok, csókok, étvágyak és szenvedések leszűrése a logika irgalmatlan szűrőjén és hipochonder szívem irgalmas édességén át: valami effélét jelentett nekem […]

Tovább »
nem olyan könnyű dolog női keszkenőket felvenni

Jean Luc Foreurnek Delphine Hav-tól Lehetséges, hogy most nekem támadt kedvem válaszolni a maga levelére? Úgy veszem észre, mintha egy parányi düh kezdene fortyogni bennem. Vajon mit számít az, hogy fiatal vagyok vagy öreg, netán középkorú? Jogosabb talán úgy írni, ahogy írok, ha nem tudom, mit csinálok? Bocsásson meg, de úgy tűnt, mintha a kérdésében […]

Tovább »
éjszaka-szurrogátum

Az író a papagáj és a pap keveréke. Lóri ő a szó legmagasztosabb értelmében. Ha a gazdája francia, franciául beszél, de ha eladják Perzsiába, perzsa nyelven mondja: „Lóri hülye” vagy „Lóri cukrot akar”. A Lórinak nincs életkora, nem ismer se éjt, se nappalt. Ha a gazdája ráun, fekete kendőt borít rá, s ez az irodalom […]

Tovább »
Éljen, tépje a rózsát…

Ha már öreg lesz Ön s este, gyertyája égvén, Tűz mellett űl, sodorva meg bontva a fonalt, Verseim dúdolgatja s mélázón mondja majd: Ronsard dicsért így egykor, mikor még szép valék én, S ha hallja ezt cselédje, kit már a munka végén El-elnyom a buzgóság s főt bóbiskolva hajt, Nevemre fölneszel s Önre áldást sohajt, […]

Tovább »
Hogyan lassuljunk az akadémiai életben?

2010-ben jelent meg a slow-tudomány kiáltványa, melynek hadd idézzük második, fontosabb felét (lásd: www.slow-science.org): A tudományban idő kell a gondolkodáshoz. A tudományban idő kell az olvasáshoz. A tévedésekhez szintúgy. A tudomány nem mindig tudja, hogy az adott pillanatban mi a helyes. A tudomány bizonytalanul fejlődik: megjósolhatatlanul és előre kiszámíthatatlan ugrásokkal. Valójában mindig nagyon lassan lép előre […]

Tovább »
meghalt

Anya, Jézus meghalt? Hát ő pont nem.   (Kiss Noémi: Gyerekszáj. Műút portál.)  

Tovább »
vasárnap reggel van

vasárnap reggel van, nincs túl hűvös, nincs túl „nagyremény”, a szél helyén a szürkület tompa széle… (Solymosi Bálint: sétabothegedű [részlet]. Alföld, 1990/1. 26.o.)

Tovább »
szombat reggel sínautóján…

Bogdanski Dolinán akkoriban még minden hétvégén Butin érseket várták, a helynökség kamráiban évek óta gyűjtötték számára az ajándékokat. Egy helyiségben például csak azokat a csontfaragványokat tartották, amelyeket a papnövendékek készítettek kézimunkaórán, egy másikban még ott állt egérrágottan az a rengeteg lekváros kalács, amit hétről hétre minden péntek éjszaka sütöttek számára, hogy ha szombat reggel sínautóján […]

Tovább »
Hál’istennek péntek van

Látta őket, jöttek hazafelé. Hálát adott volna Istennek, hogy péntek van, és ilyenkor erre kerülnek, de nem tudta, hol az Isten, és hogyan csinálja. Mindenesetre felnézett az égre. Elkenődött felhőket látott. Aztán az erdei út felé figyelt megint, azon a közeledő szürke Barkasra. Vázig felverte kerekeit a gödrös út, csattogott, dörgött az egész kocsiszekrény. Elhalványult […]

Tovább »
műveletlen csütörtök

Szerda ablakában csütörtök ül, és ordít csütörtökül. Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte: — Miért csütörtökül ordít? — Mert csütörtök — mondta Vacskamati —, ha péntek, péntekül ordítana. — Idegen nyelveket nem tud? — akadékoskodott Bruckner Szigfrid. — Nem — mondta Vacskamati —, ez egy műveletlen csütörtök. (Lázár Ervin: Dömdö-dömdö-dömdödöm [részlet].)

Tovább »