friss műút

Legfrissebb

Napindító

Védekezés

Bizonyos élőlények megmerevednek és halottnak tettetik magukat, ha veszélyeztetve érzik biztonságukat. Jámbor másféleképpen védekezett a seszínű életérzését megbolygató kellemetlen, kínos vagy éppen lesújtó benyomások ellen: megbénult szellemileg. Most is ehhez a bevált védekezéshez folyamodott. Ahelyett, hogy levegő után kapkodva megkérdezte volna az ismeretlentől, aki rácsengetett, mit tud még, beszéljen, mondjon el mindent, az istenért, ernyedten […]

Tovább »
Inkább a férgek…

Egy délelőtt a városban. A hírek, melyeket óhatatlanul meg kell hallgatni, émelygésre késztetnek. Mintha pestises középkori városban járnék, ahol temetetlen hullák oszlanak az utcán. Ismerősökkel beszélek, s néha úgy érzem, zsebkendőm szájam elé kell tartanom. Napok óta Karinthy két verssora kóvályog az eszméletemben: „Inkább a férgek egyenek meg, / Mintsem én egyek férgeket.” (Márai Sándor: […]

Tovább »
Psszt!

„Micsoda komisz versek!” „Psszt, barátom! Csak meg ne hallják!” „No de hát cacatum Non est pictum – ezt ki nem tudja?” „Mindegy! Csak nem akarsz kompromittálni minket?” „Ő kompromittál!” „Nem, ő lobogó, A hajthatatlan, meg nem alkuvó. Nem a vers számít: az irány, a hit, Az iskola, amelyhez tartozik.” Én kapható vagyok az alkura: „Üdv, […]

Tovább »
Látogatók

A ház, a cella érdekes nekik, tudakolják: min és hogy dolgozom. Miért nem az erdőt fényképezik, az erdőt, melyből versemet hozom? (Áprily Lajos: Látogatók. 1966. július 26.)

Tovább »
„Videoton! Videoton!”

Szakad az istenvert eső, s tátog cipőm szégyentelen, pedig egy esztendeje sincs, hogy Bécsben nyertem pókeren. A tribünön fülembe kántál két dunántúli rossz rokon, Bella és Lázár kornyikálja: „Videoton! Videoton!”   (Kormos István: Szakad az istenvert eső. 1976? 1977?; Új Írás, 1978. 1.)  

Tovább »
36

Gondolatai visszabotorkáltak a délelőtti számvetésekhez. Miféle kényszer ez újabban? – töprengett. Elkezdtünk összegezni, mintha bárminek is eljutottunk volna a végire. Holott nem jutottunk el sehova. …Még szerencse, hogy most már nem akarunk mindent logikai összefüggésfüzérben látni s azonnal megérteni. Erről az elmúlt hónapok valahogy csak „lebeszéltek” bennünket. Most meg néhány fogalomba, nagyon is ingatag jelentésű […]

Tovább »
mint vallás az egyházhoz

Az ihletett muzsikusból a jelenségek korlátainak ez a hatalmas áttörése szükségszerűen olyan elragadtatást vált ki, amelyhez semmilyen más nem fogható; az akarat ekkor egyetemesen mindenhatónak érzi magát és nem húzódik meg némán a szemlélet mellett, hanem harsogva hirdeti magát, mint a világnak egyik tudatos eszméjét, Az övét csak egyetlenegy lelkiállapot múlhatja felül: a szenté, — […]

Tovább »
a nyelv

(…) a nyelv tehát a tér tere    a Tudat hozta létre nincs külseje, s nincs belseje    mert nincsen, aki értse. (Borbély Szilárd: 37. A Testhez. 37.1. De Sade liloma)

Tovább »
száz meg száz

Ezzel a gyermekirodalom eltévelyedéseinek egy részét is jeleztük, melyek a gyermeki lélek félreismeréséből és a tömegprodukcióra berendezett ifjúsági írók kétségbeesett kínlódásából és tehetetlenségéből származnak. Aki száz meg száz ifjúsági irat gyártására vállalkozik, az rendszerint vagy mind erőszakosabb, vagy mind színtelenebb, üresebb lesz invencióiban. (Alexander Bernát: Az olvasókönyvről. Stampfel-féle Könyvkiadóhivatal, Budapest, 1907, 25.o.)

Tovább »
Igen tisztelt Uram!

Tudom, hogy ez a levél nem lepi meg Önt; bizonyára hozzá van szokva, hogy olvasói rajongói levelekkel halmozzák el. Azonban nagyon kérem, ne magyarázza ezeket a sorokat ilyen értelemben. Bár nagy érdeklődéssel olvastam minden művét, mégsem molesztáltam volna Önt tetszésem nyilvánításával. Csak hosszas habozás után határoztam el magam erre a lépésre. Szeretnék tisztán látni egy […]

Tovább »