friss műút

Legfrissebb

Napindító

Kárpát-koponya — Édes hazám 4/10.

A Nap közömbös. Körbenéz tunyán a kopasszá tarolt Kárpát-koponyán. (Bella István: A Holnap figyelmébe [részlet], in: Édes hazám, Magvető, 2012, 182.o.)

Tovább »
Jelentés, használat — Édes hazám 3/10.

A szónak nincs jelentése, csak használata — mondta Wittgenstein Lajos. Magyar vagyok, magyarnak születtem, magyar nótát dalolt a dajka felettem, magyarul tanított imádkozni anyám, és szeretni téged, gyönyörű szép hazám — szavalta nagymamám könnybe lábadt szemmel. Strigulázgathatnám kijelentései igazságtartalmát: nagymamám szlováknak született, nem volt dajkája, a dédi szlovákul tanította imádkozni, a tak ďalej. Nagymamám — […]

Tovább »
nyomja csak el a mákzaj — Édes hazám 2/10.

Az ország, hová visszatérek, a szétesés szélén áll. A határ szántása megéget, számból kicsordul a nyál. Letört kiflivégnyi boldogság szárad a földre esve, dobozos tejet kínál hozzá a felszolgáló este. Régi idők tűnnek semmibe, nem kalandvágyból indul, kinek oda el kell mennie. A jövő régi, nincs új. A kiflit beáztatjuk tejbe, aztán megszórjuk mákkal, hogy […]

Tovább »
Utálom újgazdag-szeszélyed — Édes hazám 1/10.

Utálom újgazdag-szeszélyed: előbb feldúlod kúriám, aztán beléptidíjam kéred s mint közönségre számítsz rám. Sarkom kopog a fényes lakkon, hol kobzás, rombolás előtt nagyanyám mindennap aranylott, mosakodott és vetkőzött. Ne mutogasd nekem a múltat, a restaurált hencserek a te célodhoz alakultak, már rájuk ülni sem lehet. Átlátok, mint a szitán rajtad: elképzelt demokráciád, hogy fürgén a […]

Tovább »
Fogfájás

A fogfájás minden egyéb baját még az a fatális tény is tetézi, hogy nem érdekel senkit. Még csak igazi szánalmat sem szokott kelteni, és ahhoz már szokatlanul erős emlék vagy nagy jóság kell, hogy valaki mégis valódi, azaz mélyen megrendült szánalmat érezzen ez iránt a prózai szenvedés iránt. Oly tapasztalat ez talán, amely magáról a […]

Tovább »
Ballada…

elkövetkezik egyszer az az idő / hogy hiába megyek vissza a falumba   (Pál Sándor Attila: Ballada a faluról [részlet], in: Pál Sándor Attila: Balladáskönyv, Magvető, 2019, 88.o.)

Tovább »
Velence télen — mint amikor Greta Garbo úszik

„Tulajdonképpen miért éppen ebben az évszakban megy oda?” — kérdezte a kiadóm egyszer, egy New York-i kínai étteremben, homoszexuális angol sleppjének kíséretében. „Tényleg, miért?” — visszhangozták potenciális jótevőjük kérdését. „Milyen arrafelé télen?” Gondoltam, elmesélem az acqua alta napjait; a szürke szín árnyalatait az ablakban a szállodai reggelinél, miközben beburkol a csönd, és a sápadt reggel […]

Tovább »
borzadó félelem

Félelmetesen vonaglott a kölyköktől a pajtaajtóra szegezett karvaly a leszálló éjszakában. Eusebio, a kegyetlen játékban részt vevők legidősebbike, feszült figyelemmel leste a madarat, amelynek szeméből őrület sütött, miközben a szárnyait átütő szögek fogságában addig vergődött, míg csak volt benne élet. Ekkor a sötétedő levegőből lecsapott a tojó, éles rikoltásokkal, látszólag céltalanul, bódult kis köröket írt […]

Tovább »
neveltetés — Houellebecq 3/3.

…az úgymond jó neveltetést kapott embereknél a hír hiánya rossz hírt jelent.   (Michel Houellebecq: Szerotonin [részlet]. ford.: Tótfalusi Ágnes, Magvető, 2019, 198.o.)  

Tovább »
állati családegyesítés — Houellebecq 2/3.

Egy pillanatra eltöltött a szomorúság, amiért a tehenészete ilyen reménytelen anyagi helyzetbe került, de azután más is történt, a tehenek lágy bőgése, a tehéntrágya cseppet sem kellemetlen szaga miatt hirtelen az az érzésem támadt, hogy mégis csak van helyem a világban, vagyis nem egészen, azért ne túlozzunk, hanem hogy valamiféle organikus kontinuum, állati családegyesítés része […]

Tovább »