ne mozdulj

Az apja azt mondta régen, nincs rosszabb, mint amikor egy vadállat csapdába esik. Amikor megfosztják erejétől, és egyetlen ponthoz szegezik, és még él, lüktet benne az akarat, az ösztön a támadásra vagy a menekülésre, de már nem képes kifejezni értelme egyetlen rezdülését sem. Amikor elnémítják benne azokat a törekvéseket, amelyeknek egyébként sem voltak szavai. Ilyenkor, Tovább …

A gyönyörű gyár

Olyan az ország, mint a gyönyörű gyár A Révész utca végén, kulcsra zárva. Emlékszik, mint a játszótéri pázsit, A felnőtt század kisgyermekkorára. Egy rész téglából, egy rész műanyagból, Kétholdnyi föld, világtól elhagyott. Kemény művészet kell, hogy összetartsa A gazdátlanul tengő anyagot. A pléhtető lejtőjén mennyi manzárd! S legszebb a tornyok cukorsüvege… Ha kialudna egyszer a Tovább …

Másik jelentés az öt egérről

Egy irodalmi esten [Mészöly] Miklós a Jelentés öt egérről című írását olvasta föl. Igazi siker. Ahogy örülnek és tapsolnak a hallgatók. Előttünk ül Vajda Julika, háta mögött a takarítónőnk, a nevére már nem emlékszem. Utólag mesélte nekem Julika, hogy a takarítónő a hátát döngette a taps alatt: „Ez így történt! Pontosan így volt! Én takarítottam Tovább …

lobbanékony babakészítő

Malik Solanka professzor, nyugalmazott eszmetörténész, lobbanékony babakészítő, nemrégiben betöltött ötvenötödik születésnapja óta pedig tulajdon (sokat bírált) döntése következtében szűzi életet élő remete, ezüstéveiben ráébredt, hogy aranykorban él. (Salman Rushdie: Fúriadüh [részlet], ford.: Greskovits Endre)

A városi és a mezei patkány

A városi patkány egyszer meghívta a mezeit, s jó, polgári ételekkel úri tálakat terít. Finom perzsaszőnyegen volt minden, mit nagy konyha ád; bő, vidám bendőtömés folyt, jól evett a két barát. A lakoma nem ért véget, még kínálást hallani, mikor a szép ünnepséget megzavarta valami. Zaj hallatszik, s innen-onnan gyanus léptek neszei, a városi patkány Tovább …

példaadóan közönséges tér

Egy példaadóan közönséges tér, amelyben az azonosság elvárása és a változás reménye tagolódhat, amelyen kísértés és megjövendölt katasztrófa formálta szituációban az emberek kockára teszik a méltóságukat — ez az alapformula, aminek jelentőséggel teli változatait Tarr Béla filmjei kidolgozzák. (Jacques Rancière: Utóidő. Tarr Béla filmjeiről [részlet], ford.: Sutyák Tibor, Műcsarnok, 2011, 43.o.)

Halálfélelem

— Jack, nekem szörnyű halálfélelmeim vannak. Én örökös rettegésben élek. — Én meg a fél életemet halálfélelemben éltem le. — Mit akarsz ezzel mondani? Hogy a te halálfélelmed előbbre való, mert öregebb és bölcsebb is, mint az enyém? — Verejtékben úszva ébredek éjszakánként. Kiüt rajtam a halálos verejték. — Én meg azért rágózom, mert máskülönben Tovább …

Nincs igazam?

Bizonyos esetekben az emberek spontán öngyulladással lángra lobbannak, és halálra égnek. A racionális gondolkodásúak persze kikacagják az ilyesmit, mert sehogyan sem tudják beilleszteni a meglévő kliséikbe. Csakhogy, kérdem én, ha az érzelmek az ember arcába kergethetik a vért, okozhatnak szorulást, hasmenést, ekcémát és magas vérnyomást, ugyan miért pont tüzet ne okozhatnának? Nincs igazam? (Isaac Bashevis Tovább …

egyszer megtapiztam

Avraham lesüti a szemét. — Egyszer megtapiztam — mondja, s a fejét szégyellősen félrehajtja. — Még a gimnáziumban… Szavai tompa dübörgésbe fúlnak, felettük, az elsötétülni készülő mélykék égen egy angol vadászrepülő raj húz szabályos kötelékben a tenger irányába.   (Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja [részlet])