friss műút

Legfrissebb

Napindító

a félelem formái

Egy skóciai faluban olyan könyveket árusítanak, amelyekben valahol egy üres oldal rejtőzik. Ha az olvasó pontban délután háromkor ehhez az oldalhoz ér, meghal. (…) Amalfiban, a part szélén, van egy móló, amely a tengerbe és az éjszakába vezet. Az utolsó jelzőfényen túlról kutyaugatás hallatszik.   (Julio Cortázar: Utasítások, példák a félelem formáihoz. [részletek], ford.: Litvai […]

Tovább »
Feladat

Hatoljatok arany titkokba Minden csak gyorsan lobogó tűz Isteni rózsából virágzik S egy kényes illat száll belőle (Guillaume Apollinaire: A dombok [részlet], ford.: Vas István)

Tovább »
Szabó Magda, sivatagi éjjel, gyász — anti Reviczky

9.55. Mondják a híreket. Ilyen lehet a sivatagi éjjel. Ha nem dolgozom, végem. Nem akarok panaszkodni, nem akarok sírni sem — tudod, éppen csak mondom. Hogy rossz. Hogy süket. Hogy nincs senkim, hogy nem próbáltam még ez idáig, milyen az, ha valaki árva. Pár nap múlva másfél éve lesz, hogy meghaltál, és semmi sem lett […]

Tovább »
kromatikus jelenlét

Kell, hogy valami hangfürtbe fogja a húst, a bőrt, a szőrt és minden hármashangzatot, melyből összeáll a hallgathatóvá vált, kromatikus jelenlét, akár a többi, környező csönd látszattömörsége. (Csehy Zoltán: A Philip Glass-konstans I. [részlet], in: Csehy Zoltán: Homokvihar, Kalligram, 2010, 36.o.)

Tovább »
Önvédelem

Az antipolitika elcsodálkozás, az ember furcsának, groteszknek, sőt képtelennek tartja a dolgokat. Felismeri, hogy áldozat és nem akar az lenni. Nem szeret más emberektől életre-halálra függeni. Nem bízza életét a politikusokra, visszaveszi a nyelvét és a filozófiáját tőlük. A regényírónak nincsen szüksége külügyminiszterre; ha nem gátolják meg ebben, képes arra, hogy kifejezze magát. Nincsen szüksége […]

Tovább »
Bereményi nagypapa Mándyval a Teleki téren…

(KEPES) Később sem ismerte el [a nagyapád] azt, amit csináltál? (BEREMÉNYI GÉZA) Egyetlenegyszer örült neki, amikor Mándy Iván író odament a standhoz, ahol nagyapám állt, és megkérdezte: „Ön az a Bereményi, akinek az unokája az az író?” A nagyapám mondta: „Igen, tisztelettel. Miért? Azt mondja, „Mert vegye tudomásul, hogy nagyon jó író az unokája, és […]

Tovább »
szilárd, immár vágyódástalan

Amit én csinálni akarok, csak egyedül álló embernek lehet megcsinálnia; az egyedüllétet azonban csak a legmélyebb hozzátartozásérzések által és után lehet megszerezni. Aki nem tudja, hogy mi lehet neki egy ember, hogy mi lehet egy ember egy másiknak — az csak magára hagyatva lehet, de sohasem szilárd, immár vágyódástalan, tudománynak termett egyedülvalóságban. Csak az mehet […]

Tovább »
Olga Robertovna felébredt.

Éjféltájban Olga Robertovna felébredt. Két útitársa horkolt. Fent ütemesen csattogott valami, egy bőrönd kulcsa talán vagy valami csat himbálózott a levegőben a vonat mozgásától. Olga Robertovna hirtelen arra gondolt, hogy bizonyára butaságot követett el, amikor elszánta magát erre az utazásra. Még ha húsz évvel ezelőtt… de most már túlságosan késő, már öreg, élete végéhez ért, […]

Tovább »
Bach, háború, társadalmi vízkiszorítás

— Cella nagyon sokat haladt nyár óta. Ugye, te is úgy látod? Cella mintha nem is hallaná anyja dicséretét. A prelúdium után rövid szünetet iktatott be; most vége a szünetnek. Beleveti magát a fúgába, Bach, a vak óriás lendületbe jön. Rohan árkon-bokron át, elvéthetetlen célja felé. Ha nem sokat értek is a zenéhez, azt sejtem […]

Tovább »
„A magyar állami rendőrséggel szemben pedig mély tiszteletet érzek.”

Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Barátaim figyelmeztetésére olvastam a Rendőr mai számában dr. Krisztinkovich Antal rendőrtanácsos úr szigorú kritikáját a Forró mezők c. regényemről, s méltóztassék megengedni, hogy azonnal válaszolhassak, mert egy pillanatig sem akarom magamon érezni a vádat, hogy én a magyar rendőrséget rossz színben akarnám feltüntetni. (…) Én csak regényt írok, s a regénynek […]

Tovább »