friss műút

Legfrissebb

Napindító

férfi-szerelmem sarja

…a szülés 1918. április 24-én az egyetemi klinikán — tehát kivételesen nem otthon — komplikációmentesen lezajlott, az apa [Thomas Mann] pedig — ez is szokatlan — első naptól fogva himnuszokat ír az újszülöttről: a „kisgyermekről”, akinek megjelenését helyenként botladozó hexameterekben énekli meg: „[…] a tizennégy év, hogy a mátkát / elnyertem, lefutott; és négyen jöttek […]

Tovább »
Bos Primigenius Redivivus

Azóta a fekete és hatalmas csorda rémületben tartotta a rezervátumot. Szájról szájra járt egy történet arról a kerékpáros járőrről, akit egy ősbölény megtámadott. Az emberek kénytelenek voltak a közeli fák ágai között keresni menedéket, és a vadállat az úton szétszórt kerékpárokon töltötte ki a dühét. Eltaposta, aztán szarvain nagy gombolyagban összegyűjtötte őket, majd ezzel az […]

Tovább »
Dorothea

Ezen a tavaszon, ha kisütött a nap, gyakran elálldogált hálószobája ablakában, s kinézett az elhúzott függöny mögül. A kert, a pázsit a rododendronnal, a bükksövény a kerítésnél. Odalent a sövény és a kerítés mögött az arra haladó embereket látta. Először csak határozatlan körvonalaikat vette ki a gallyazat szövevényei közt, míg a többnyire nyitva álló kertkapu […]

Tovább »
Szépség csúnyasággal

„És Gluckot, még mindig ki nem állhatja Gluckot?” Természetesen ki nem állhatta Gluckot. Sajátos örömet lelt abban, hogy egybegyűjtse az ellenséges szavakat, és például azt mondja: „Ki nem állhatom Racine-t, ki nem állhatom azt, ami szeretetre méltó.” Ez éppen az a pillanat volt, amikor a szavak visszaszerezték a szabadságukat, amikor minden gyönyör a szépség csúnyasággal […]

Tovább »
Menjünk…

Semmi se fog kiderülni, attól félek. Menjünk hát ki a szabadba megint.   (Füst Milán: Napló II., Magvető, 1976. 312.o.)

Tovább »
Mondóka

Nem haltál meg. Nem őrültél meg.   (Georges Perec: Az alvó ember. Ford.: Boldizsár Gábor. Európa, 1968. 98.o.)

Tovább »
Az vagy, amit megeszel

Maxime, ne menj el úgy, hogy nem ebédelsz!   (Éléonore mondja Robespierre-nek Andrzej Wajda Dantonjában)

Tovább »
Aladár nem jött

Egyszer hír száll róla, hogy Aladár készül hozzájuk. Ettől megborzad: ha eljön és nem hozza magával a báli hangulatot? Ha eljön és vele nem lesz oly szép a perc, mint ott a kék ég alatt az ökörnyál között. Hatványozását várta a percnek Aladártól, de bensőleg tudta, hogy most már csakis csalódás jöhet. Aladár nem jött […]

Tovább »
iszonyatosan kell

Regényt csak tizenöt éves kor fölötti szerzőtől jelentetek meg. Az összes kolumnista és kommunista (sose tudtam megjegyezni, melyik melyik) azzal vádol, hogy nekem csak a pénz kell. Ez így van — iszonyatosan kell.   (F. Scott Fitzgerald: Az adósság, in F. Scott Fitzgerald: Meghalnék érted. Ford.: Dunajcsik Mátyás. Jelenkor Kiadó, 2017. 37.o.)

Tovább »
Mosoly

Csak Laura mosolya volt valódi (akarom mondani, fenségesen valódi) a szoba másik felében, meteoritmosoly, fogyó félmosoly, célozgató mosoly, kolléga- és füstmosoly, bicskamosoly egy fegyverkereskedésben, gondolataiba merült mosoly és mosoly, amely az enyémmel találkozik, ezúttal valóban, kibúvók nélkül: keresett és kereső mosolyok. A nyájas olvasó mégse képzelje, hogy ez az egész grimaszok sorozata lett volna. Isten […]

Tovább »