friss műút

Legfrissebb

Színház

Németh Gábor Dávid: A fele más? — a 2019-es Bartók Plusz Operafesztivál második felének áttekintése

Németh Gábor Dávid írása a Bartók Plusz Operafesztivál második feléről a friss Műútból

Tovább »
Könyves-Tóth Zsuzsanna: Short pause, long pause

Könyves-Tóth Zsuzsanna írása Eötvös Péter: Az aranysárkány című operájának magyarországi bemutatójáról (Bartók Plusz Operafesztivál) a friss Műútból

Tovább »
Bujdos Attila: Helyhatározó

Bujdos Attila a Miskolci Nemzeti Színház 2018/2019-es évadáról a friss Műútból

Tovább »
Moklovsky Réka: Az igazmondás zöld borítékja

Moklovsky Réka David Eldridge: Ünnep című darabjának miskolci előadásáról a friss Műútból (Miskolci Nemzeti Színház)

Tovább »
Bazsányi Sándor: Fordított meseterápia — sárkánnyal és kohászattal

Bazsányi Sándor kritikája a Miskolci Nemzeti Színház Agave c. előadásáról (r.: Béres Attila) a friss Műútból.

Tovább »
Moklovsky Réka: „Dicsőséget a könyvtárosnak!”

Moklovsky Réka kritikája a Miskolci Nemzeti Színház Eklektikon 2048 című előadásáról a legutóbbi Műútból

Tovább »
Deres Kornélia: Cselekvő növények, állati ágensek — és kortárs színreviteleik

Jelen tanulmány célja felvázolni pár fontosabb kérdésirányt az ökopolitikai szemlélet kortárs színházi előadásokra, performanszokra, illetve installációkra gyakorolt hatásaival kapcsolatban, főként a növények és állatok sajátos időbeliségének, jelenlétének, valamint emberrel való viszonyának megtapasztalhatósága, illetve bemutathatósága szempontjából.

Tovább »
Váró Kata Anna: Urak és parancsok

A Gyulai Vár impozáns terében az érvek és ellenérvek ütköztetése, Petronius belső küzdelme és Barakiás érvelése igazi mozgalmas történelmi drámává válik.

Tovább »
Váró Kata Anna: „Az élet meg elmegy, és nem jön vissza soha”

A lányok itt ragadnak, idővel egyre messzebb kerülve vágyaiktól. Egykor vidám és társasági élettől hangos házuk az Andrej által elkártyázott vagyonukkal együtt ugyanúgy az enyészeté lesz, mint a nagyvilági életet és a szerelmet jelentő Moszkváról szőtt álmuk és vele együtt a fiatalságuk.

Tovább »
Bujdos Attila: Jó emberek

A majdnem-igazság kurta aranykora — az értékelést készen kapjuk Brechttől, magától. Azt kellene elfogadnunk tehát, hogy ezt a történetet láthattuk így és ilyennek. Hogy az útmutatás, a maga sajátos nézőpontjából szemlélve voltaképp helytálló, mert hát mégis valami tapasztalatot összegezve része a narratívának: mondta a nép, mondta az énekes, mondta Bertolt Brecht. Sehol sincs tagadás a hivatkozások szintjei között. Sehol nincs nyoma a kételynek, a megingásnak. Csak az egyetértés. Tévedést kizáró, magyarázatokat nem igénylő magabiztosság ez. Ez volt. Ilyennek látták. Így mesélik időtlen idők óta a bíró Acdak és a krétakör történetét. Ennyire kerekre csiszolva szolgál jog és erkölcs — máskülönben bonyolult viszonyát egyfajta helyes, az embert a vágyaiban, érzéseiben is felismerő és felmutató, és nem puszta jogalanyként azonosító — példázataként.

Tovább »