friss műút

Legfrissebb

Művészet

Váró Kata Anna: „Az élet meg elmegy, és nem jön vissza soha”

A lányok itt ragadnak, idővel egyre messzebb kerülve vágyaiktól. Egykor vidám és társasági élettől hangos házuk az Andrej által elkártyázott vagyonukkal együtt ugyanúgy az enyészeté lesz, mint a nagyvilági életet és a szerelmet jelentő Moszkváról szőtt álmuk és vele együtt a fiatalságuk.

Tovább »
Tolnai Ottó: Seres László — avagy a magyar képzőművészet zöld fája

Tolnai Ottó Seres László kiállításához írt megnyitószövege — Dombos Fest, Dombos Wine Club, Kishegyes, 2018. július 7.

Tovább »
kabai lóránt: Művek

A Műút képzőművészeti rovatából.

Tovább »
Kishonthy Zsolt: ZUHÉ

Ha valaki, aki nem ismeri, de kíváncsi kabai lórántra, nézze meg a Wikipédia rá vonatkozó szócikket, elképesztően gazdag anyagot talál. Ez az anyag persze attól ilyen gazdag, hogy lóri már jó régen (meglepően régen, 1993-ban) kezdte a munkálkodást és piszok sok mindent és sokfélét csinált. Ami meglepő, az a szerteágazó, sokféle dolog, ami megteremtődik általa.

Tovább »
Fukui Yusuke: Fukui Yusuke képei Rácz Rebeka: That salty air

Ez a második kiadvány, amit a saját fotóimból csináltam. A címe arra utal, hogy minden kép tengerpart közelében készült. A szövegeket külön gyűjtöttem: felírtam, ha megtetszett egy félmondat vagy eszembe jutott valami, és később párosítottam a képekhez.

Tovább »
Nemes Péter: Csipkevetület

Vannak tárgyak, melyekről a lelkét egyre inkább elvesztő jelenből nosztalgikusan gondolunk vissza gyerekkorunk felhőtlen világára, egy olyan, lassan kézzelfoghatatlan múltba, amiben mi is ott gyökerezünk valahol, de valahogy a távolodás mégis elhomályosítja az emlékezetet.

Tovább »
Lakatos István: Bab2: Lángos

Nublar-sziget, Costa Rica partjaitól kétszáz kilométerre…

Tovább »
Szanyi Borbála: Művek

A friss Műút képzőművészeti rovatából.

Tovább »
Bujdos Attila: Jó emberek

A majdnem-igazság kurta aranykora — az értékelést készen kapjuk Brechttől, magától. Azt kellene elfogadnunk tehát, hogy ezt a történetet láthattuk így és ilyennek. Hogy az útmutatás, a maga sajátos nézőpontjából szemlélve voltaképp helytálló, mert hát mégis valami tapasztalatot összegezve része a narratívának: mondta a nép, mondta az énekes, mondta Bertolt Brecht. Sehol sincs tagadás a hivatkozások szintjei között. Sehol nincs nyoma a kételynek, a megingásnak. Csak az egyetértés. Tévedést kizáró, magyarázatokat nem igénylő magabiztosság ez. Ez volt. Ilyennek látták. Így mesélik időtlen idők óta a bíró Acdak és a krétakör történetét. Ennyire kerekre csiszolva szolgál jog és erkölcs — máskülönben bonyolult viszonyát egyfajta helyes, az embert a vágyaiban, érzéseiben is felismerő és felmutató, és nem puszta jogalanyként azonosító — példázataként.

Tovább »