friss műút

Legfrissebb

Kritika–Esszé

Urbán Bálint: Az ezer fennsík és a dobozok

Urbán Bálint kritikája Bartók Imre könyvéről (Jelenkor Kiadó) a friss Műútból

Tovább »
Bene Adrián: „Végre van egy másik életem.” A szolipszista dialógus olvashatósága

Bene Adrián kritikája Bartók Imre könyvéről (Jelenkor Kiadó) a friss Műútból

Tovább »
Bárány Tibor: Mintha. Szinte. Majdnem.

A főhős–elbeszélő ritka önreflexív pillanataiban — színpadi embertől már-már elvárható módon — a szerep metaforáját hívja segítségül élethelyzetének, magánéleti és szakmai konfliktusainak értelmezéséhez.

Tovább »
Smid Róbert: (Át)változások kora

Mégis, ha végső soron a Két obeliszk egyrészt eminens módon olvashatóvá teszi magát Kraus fikciós életrajzaként, másrészt pedig bevallottan létező és Krausszal akár valamilyen kapcsolatba kerülő személyeket integrál az egyes jelenetekbe, akkor a szöveg fikció és tényszerűség metszéspontjáról nehezen kimozdítható (Bárány Tibor meglepően pontos megállapítása az ÉS-be írt kritikájában erre is érvényes lehet, miszerint a „történelmi tudatalakzatok rekonstrukcióját [kapjuk] a mindent átható fikcionalitás közegében”).

Tovább »
Szentesi Zsolt: Az ’irodalmár ír’, az író irodalmárkodik – na de mi lesz ebből?

Kritikánk elején leszögezhető: sajnos Szilasi László könyve sem képez kivételt a fentebb leírt jelenségkört illetően. Ráadásul — a hatalmas műveltséganyag birtoklása mellett — a mű alapjául szolgáló (sajnos nagyobb részt erőteljes valóságalappal bíró) szüzsé egyáltalán nem mindennapi, sőt erőteljesen drámai: az elbeszélőt szinte minden előzmény nélkül, egyetemi előadása kellős közepén teríti le egy epilepsziás roham: „Sokak szerint úgy üvöltött, mint a fába szorult féreg, canis aureus, csapdába került aranysakál.

Tovább »
Pór Péter: Fúga, Isten rendjén kívül

A harmincéves háború, miként ez jól tudott, teológiai–metafizikai történés volt, mert hiszen (ahogy a regényben emlékeztetnek rá: Róma és Wittenberg között) a hit nevében folyt, Isten igazi megismerésre küldette minden részvevőjét; de a hit nevében feláldozta Isten teremtett világát, hatalmas személytelen tömeget hajszolt a halálba a föld színpadán az égtájak minden irányában, az „egyik hadsereg” és a „másik hadsereg” önkénye újra és újra lerombolta (és: le fogja rombolni) a falvakat és a falvak lakóinak az életét, a „hullámok” „tetemeket” hordoztak és fognak hordozni.

Tovább »
Melhardt Gergő: Valahol az „azt hiszem” és a „nem tudom” között

Az érzékletes és valóban pontos történetek feljegyzése ellenére az elbeszélés alapvető modalitása mindig a „nem tudom” és az „azt hiszem” közötti skálán marad. A szépirodalmi igényű önéletrajzok kontextusában nagyon érdekes ez a folyamatos elbizonytalanodások (és elbizonytalanítások) és a már-már túlzóan akkurátus, precíz leírások ellentmondására épülő autobiografikus elbeszéléstechnika, és talán ez az az eljárás, ami kiemelheti Polcz könyvét a memoáráradatból.

Tovább »
Kustos Júlia: Illeszkedés, tagadás, szkepszis

André a határoltság és a kitörés határhelyzetét egy sajátos könnyedséggel, a nyelvi invenciózusság lehetőségeinek feltérképezésével teszi egyszerre versei tétjévé, illetve egyfajta kesernyés, önnönmaga lesarkított karakterének pontjait megérintő önreflexió tárgyává.

Tovább »
Drexler Ákos: Kávé, cukor és hasonlatok

A szöveg szintjén ugyanakkor megjelennek problémák: elfáradnak a hasonlatok, a korábban kiemelt „kiváló arányérzék” a textusokon előre haladva egyre megkérdőjelezhetőbb.

Tovább »
Krusovszky Dénes: Torpedó alakú chips

Összeszámolni is nehéz, hogy csak az utóbbi tíz-tizenöt évben hány új regényt aposztrofáltak GAN-nek a kiadók. Nyilván Amerikában (de azon kívül is ma már) ez egy olyan branddé vált, amellyel könnyebb eladni a könyveket, tehát nem jelentéktelen a piaci hatásfoka annak, ha valóban sikerül évről-évre újabb regényeket belegyömöszölni ebbe a kategóriába.

Tovább »