friss műút

Legfrissebb

Kritika

Förköli Gábor: A lefordított fordító: Guillaume Métayer magyarul

Néha a fordítók elfeledkeznek arról is, hogy a fordítás nemcsak az eredeti szöveg szemantikai tolmácsolása, hanem kultúrák közötti közvetítés is. A francia például a szó szoros értelmében írott nyelv: az írásban rögzített szöveg hordozhat olyan jelentéseket, amelyek a felolvasáskor nem hallatszanak, és amelyeket éppen ezért élőbeszédben másképpen kell kifejeznie a francia beszélőnek, ha világos akar lenni.

Tovább »
Pataky Adrienn: Hogy „valami változás történjen”

A várva várt gyermek a kötet közepén megszületik, ez a Messiásszerű eljövetel ismét Borbély szövegeit hozza mozgásba, ugyanakkor a bibliai világot is kontextualizálja: „Fonj keménykötésű mózeskosarat”.

Tovább »
Balázs Imre József: Elágazva és megérkezve

Újabb párbeszédre figyelhetünk fel itt egy régi verssel, éspedig az Apa barátai cíművel, amelyikben a vendégek egy bárkát bütykölnek-terveznek, amelyikre feltétlenül szükséges egy áramfejlesztő, egy ködkürt, egy karám, egy gombapince, sőt egy óceán is.

Tovább »
Mohácsi Balázs: „én Noé szeretnék lenni”

S azt sem hallgathatom el, hogy akad a kötetben néhány céltalan, elhamarkodottnak és emiatt tölteléknek tűnő szöveg. Általában véve elmondható, hogy a kisebb lélegzetű, néhány soros versek óhatatlanul elmaradnak a kötet nagy formátumú hosszúversei mögött. Az életmű kontextusában elgondolkodtató, s már idézett Egy emlék mellett az egyetlen kivétel A legalsó sor című vers, amely az üresen hagyott oldal alján csak ennyi: „Kukák a pokol kapuja mellett.”

Tovább »
Visy Beatrix: A nyúlon túl

A Mágneshegyben mindenki egy kicsit saját agymenésének a foglya, csak egyedi nézőpontok, zárt univerzumok léteznek, talán Börönd Enikő az egyetlen kivétel ez alól, aki megpróbál kezdeni valamit családi múltjával, szüleitől hozott, örökölt terheivel. Nemcsak Békás vagy a pesti értelmiségi kör külön-külön világ, hanem az egyes emberek is, senki nem tud elszakadni saját mágneshegyétől, saját múltjától, önzésétől, szorongásaitól, frusztrációitól (bár ezekre nem feltétlenül reflektálnak), pedig még az sem biztos, hogy van sugárzás.

Tovább »
Deczki Sarolta: Bazi nagy magyar lagzi

A regénynek az az egyik nagy ambíciója, hogy mindenre magyarázatot adjon, és ne maradjanak elvarratlan szálak.

Tovább »
Szabó Gábor: Red sails, thunder ocean

Szabó Gábor kritikája Garaczi László: Hasítás című kötetéről a legutóbbi Műútból

Tovább »
Darabos Enikő: Társadalmunk testközelből, avagy a hiperrealizmus esete az ágyneműtartóval

Darabos Enikő kritikája Szvoren Edina: Verseim. Tizenhárom történet című kötetéről a friss Műútból

Tovább »
Szolláth Dávid: Az irodalom mint dilettantizmus

Ilyen a rejtély, ilyen a suspence…

Tovább »
Bódi Katalin: Szóra bírni a dűlőneveket

„Az Ondrok gödrében a néma dűlőneveket csak az olvasó tudja szóra bírni”

Tovább »