friss műút

Legfrissebb

Kritika–Esszé

Visy Beatrix: A nyúlon túl

A Mágneshegyben mindenki egy kicsit saját agymenésének a foglya, csak egyedi nézőpontok, zárt univerzumok léteznek, talán Börönd Enikő az egyetlen kivétel ez alól, aki megpróbál kezdeni valamit családi múltjával, szüleitől hozott, örökölt terheivel. Nemcsak Békás vagy a pesti értelmiségi kör külön-külön világ, hanem az egyes emberek is, senki nem tud elszakadni saját mágneshegyétől, saját múltjától, önzésétől, szorongásaitól, frusztrációitól (bár ezekre nem feltétlenül reflektálnak), pedig még az sem biztos, hogy van sugárzás.

Tovább »
Deczki Sarolta: Bazi nagy magyar lagzi

A regénynek az az egyik nagy ambíciója, hogy mindenre magyarázatot adjon, és ne maradjanak elvarratlan szálak.

Tovább »
Szabó Gábor: Red sails, thunder ocean

Szabó Gábor kritikája Garaczi László: Hasítás című kötetéről a legutóbbi Műútból

Tovább »
Darabos Enikő: Társadalmunk testközelből, avagy a hiperrealizmus esete az ágyneműtartóval

Darabos Enikő kritikája Szvoren Edina: Verseim. Tizenhárom történet című kötetéről a friss Műútból

Tovább »
Szolláth Dávid: Az irodalom mint dilettantizmus

Ilyen a rejtély, ilyen a suspence…

Tovább »
Bódi Katalin: Szóra bírni a dűlőneveket

„Az Ondrok gödrében a néma dűlőneveket csak az olvasó tudja szóra bírni”

Tovább »
Antal Balázs: Kísérlet és játék rövidkritikával

Bármilyen régóta is tart akármely róla szóló diskurzus, avagy polémia, az irodalmár szakma még mindig nem tud mit kezdeni az online publikációs felületek felől érkező kihívásokkal — sőt, tulajdonképpen át sem látja azokat. Érdekes és jellemző, hogy a viták tíz éve ugyanolyan kérdések felett álldogálnak, a technológia azonban ezalatt töretlenül haladt előre, s a még […]

Tovább »
Szemes Botond: Ki mit mond?

Kállay Géza posztumusz kiadott, Mondhatunk-e többet? című esszégyűjteménye tematikai sokszínűsége mellett lenyűgözően koherens gondolkodói világot vázol fel.

Tovább »
Zelei Dávid: Kritikus tanulságok 14. Hozzászólás a Mohácsi—Lapis-vitához

Hasonlóképp: rengeteg szó esik az areferenciális és antropológiai posztmodernek különbözőségeiről, de viszonylag kevés az olyan konkrét összevetés, amely komolyan elgondolkodna a kettő közti kontinuitások és diszkontinuitások arányain: ha ugyanis utóbbiak túlnyomó többségben vannak, feltehető a kérdés: miért kerül mindkettő a posztmodern kreclibe?

Tovább »
Urbán Csilla: El lehet menni, de továbblépni nem

Látom, magának minden a múltról szól, mondta a férfi egy idő után. Viccelni próbált, A múltból él, folytatta, mikor mindenki a jelent hajtja meg a jövőt.

Tovább »