Kollegiális napló
Tavasszal megjelent Laca újabb verses kötete a MissionArt Galéria kiadásában, és egy korábbi kis könyvvel együtt egy díszdobozba kerültek. Augusztus 20 után keressétek a MissionArtban, mindkettő remek és vidám olvasmány.
Eljövök érted újra.
Eljövök érted éjjel.
Fej az ág sűrűjében
Ott a halálfej a lepkén
Potroha rőt, tora ében
Gyökerek kötnek gúzsba.
Köszönöm a Műút portál olvasóinak figyelmét, kollégáimnak a barátságot, barátaimnak a kollegiális közeget! Mindenkinek csupa jókat!
Arcra ráfagyott mosoly, ezt látom állandóan a vezérlő tábornokunk ábrázatán is. Pár hete mentettem le ezt a képet, rajta a kicsi ember, „Millimetternich”, azaz Dollfuß ’32-ben.
én rajongok ő enged
égek én ő meg szenved
én pogózok ő meditál
vérzek kicsit levitál
én ütök ő lágyan simít
belehalok épp csak pikírt
én imádok ő meg nevel
zokogok picit terel
„Sohasem érkezni meg sehova, azonnal indulni, ki se csomagolni. Csak pipálni, pipálni kifelé a füzetből az egyes tételeket. Amikor mind elfogy, akkor vajon mi lesz? Ki maradok, amikor kiürül a leltár? És minek is?” — Antal Balázs naplóbejegyzését idézem másfél hónappal ezelőttről, amikor már épp nagyon közel vagyok ahhoz, hogy kimondhassam, kész az egész, persze ez így pontatlan, csak annyi történt (történik még épp egy rövid ideig), hogy a végére érek a listának, kipipálvák a tételek.
Jön az sms, egy óra múlva itt van. Aaron Blumm (Csáth, Virág Gábor stb.) kocsit hajt. A könyvtár és a temető között parkolok. Érkezik az sms: a múzeum előtt van. Megyek. Leparkolok a kék Ford mellett, ugrok, ölelés, de jó! Szegeden is ugyanígy, ebben az együtthangzásban, egyszemélyes lelkesség-bázis, megöleltem. Most is. Vissza a kocsikba, megkerüljük a szállót, hátsó parkolóban állítjuk le az autókat. A könyvpakkok cseréje, már itt kibukik, mennyi mindent lehetne mondani, könyvek, szerzők, de nem lehet ajtóstól… Bejelentkezés a portán, mögöttünk egy bronzszobor, egy kerékpár. Blumm felhorkan. Ezt vajon mi, miatta??? — futhatott át benne. Viccel ütjük el, de ez a vaskos párhuzam… Ez a hangsúlyos véletlen… A lépcsőn már a biciklizésről törökzolizunk.
