Kategória Kikötői hírek

KH — orosz (2016. október 24.)

Friss kikötői hírek Oroszországból az irodalmi Nobelről! Két dolog érdekelt, ezért néztem szét portáljaikon s hallgattam bele műsoraikba. 1: Csalódottak-e, hogy megint nem az ő favoritjaik futottak be (a tavalyi esetet még emésztgetik, nem érzik teljesen sajátjuknak, de hát 28 év után kapta orosz nyelven író, s érzik, most még várniuk kell), és 2: összefüggésbe hozzák-e a döntést saját nemzeti bárdhagyományukkal s a műfaj jól működő jelenével.  Kiderült persze, hogy az orosz internetet és irodalmi sajtót is élénken foglalkoztatja Bob Dylan Nobel-díja. Elhangzanak szépen sorban a mi érveink, kommentárjaink — oroszos kiadásban.

KH — olasz (2016. október 10.)

Dante Alighieri (1265–1321) Isteni Színjátéka (kb. 1307–1321) sokak szerint minden idők legkiemelkedőbb, felülmúlhatatlan alkotása, hogy csak a legtöbbször idézett véleményeket említsük, Babits Mihály a világirodalom legnagyobb költeményeként vélekedik róla, Jose Luis Borges a mindenkoron írt legnagyobb irodalmi műként tartja számon. Dante és a Divina Commedia jelentősége valóban óriási mind az olasz irodalomban, nyelv- és kultúrtörténetben, mind világirodalmi és egyetemes kultúrát illető hatásai tekintetében.

KH — német (2016. szeptember 26.)

Október 17-én, a Frankfurti Könyvvásár nyitányaként kerül majd sor a Német Könyvdíj átadására. A húsztételes jelöltlista kapcsán olyan „kitűnő évjáratról” beszél a zsűri, amely a kortárs német irodalomban megjelenő témák és írásmódok széles spektrumát mutatja be. Az ismert szerzők — Ernst-Wilhelm Händler, Bodo Kirchhoff, Michael Kumpfmüller, Katja Lange-Müller, Sibylle Lewitscharoff, Thomas Melle, Arnold Stadler, Peter Stamm és Thomas von Steinaecker — mellett új témák és szerzők is megjelennek...

KH — francia (2016. szeptember 12.)

David Foenkinos (1974) 2014-es, Charlotte című regénye az elmúlt évek francia irodalmának legzajosabb sikertörténetét tudhatja magáénak. Túl azon, hogy néhány hónap leforgása alatt 400 ezer példányt adtak el belőle, a könyv a Renaudot-,  és a gimnazisták Goncourt-díját is megkapta. A dokumentumregényben Foenkinos Charlotte Salomonnak, az Auschwitzban, 26 évesen meggyilkolt német festőnőnek állított emléket. Részben a könyv hatására valóságos Salomon-reneszánsz alakult ki: Nizzában retrospektív kiállítást rendeztek műveiből, Anne-Marie Cellier életrajzi drámáját az Avignoni Fesztiválon mutatták be. Egy friss interjúban a szerző a regény megírását, és a hosszas levéltári kutatómunkát követő terméketlen időszakról beszél, amikor képtelen volt írni. Krimiket kezdett olvasni, remélve, hogy a műfaji váltás inspirálja és visszavezeti a fikcióhoz. A 2016-ban megjelent Le mystère Henri Pick ugyan valóban elszakad az előző regény tényirodalmi formájától, de az így megszülető irodalmi krimi legfeljebb a címében tartalmaz nyugtalanító rejtélyt.

KH — angol (2016. augusztus 29.)

„Nem sok mindenhez értek, de ahhoz igen, hogyan keletkeznek a szörnyek” — J. K. Rowling, a Harry Potter írója nyílt levélben mondta el véleményét az (akkor még közelgő) Brexitről és Donald Trumpról. Egyértelműen az EU-ban maradás mellett foglalt állást, Trumpot pedig így jellemzi: „»Tegyük újra naggyá Amerikát« — kiáltja egy ember, aki fasisztaként viselkedik, bár nem annak hívja magát. Tömzsi ujjai rémisztően közel vannak Amerika nukleáris kódjaihoz. Ezt a kitüntetett helyzetét úgy érte el, hogy drasztikus, nem működőképes megoldásokat kínál komplex veszélyekre. Terrorizmus? »Tiltsuk be a muszlimokat!« Bevándorlás? »Építsünk falat.« Szeszélyes kidobófiú módjára viselkedik, örül, ha erőszak tör ki kampánygyűlésein, és büszkén fitogtatja a nők és a kisebbségek iránti lenézését. Isten segítse Amerikát. Isten segítse mindannyiunkat.”

KH — spanyol (2016. augusztus 15.)

Néhány hete jelent meg a Fundación Banco Santander gondozásában a Darse. Autobiografía y testimonios (Önmagunkat odaadni. Önéletrajz és vallomások) című kötet, mely az argentin avantgárd egyik legérdekesebb alakja, Victoria Ocampo (1890–1979) életét járja körül. Ocampo örökölt vagyonát és saját életművét is az irodalom pártolására tette fel, közreműködött a Sur nevű lap megalapításánál (ami már önmagában is igazolná irodalmi ténykedését), ahol nem csupán a legkiválóbb argentin szerzők — például Jorge Luis Borges — tevékenykedtek, hanem itt jelentek meg a többi közt García Lorca, Virginia Woolf, vagy Rabindranath Tagore művei...

KH — orosz (2016. augusztus 1.)

Natalja Csernih összegyűjtötte, milyen verseket olvastak az irodalomszerető oroszok az év első felében, s kiktől. Négyüknek néztem utána: hárman a hatvanas, egyikük a hetvenes évek szülötte. IIja Szemenyenko-Baszint a magyarok előtt sem ismeretlen Gennagyij Ajgihoz hasonlítják. A Líra vadállatoknak című, sokhúrú kísérleti verseskönyvét sokat emlegetik. Közvetlen, meleg hangulatú életképek sorjáznak benne, mint a „Ne lógassátok le nyakuknál a babákat a balkonon”. Természetesség jellemző e versekre, szerves építkezés, a mai hang a száz évvel ezelőtti szabadvers imitációjában nyilvánul meg — s a reménytelenség szorongása önti el a teremtett világot.

KH — olasz (2016. július 18.)

úlius 8-án immár hetvenedik alkalommal adták át a kortárs olasz irodalom legnagyobb presztizsű díját, a Stregát: az idei nyertes a Rizzoli Kiadó jelöltje, Edoardo Albinati lett a La scuola cattolica (A katolikus iskola) című monumentális — közel 1300 oldalas — esszé- vagy dokumentumregényével. Albinati (Róma, 1956) költő, író, forgatókönyvíró, az angol-amerikai irodalom fordítója, 1994 óta a római Rebibbia büntetésvégrehajtási intézetben dolgozik olasztanárként. A La scuola cattolicát mind az olvasóközönség, mind a kritika egyöntetű lelkesedéssel fogadta, még a díj előtt többen korszakos jelentőségű műnek nevezték.

KH — német (2016. július 4.)

Az idei nyár, egyelőre úgy tűnik, főként a sportról szól majd, hiszen alig egy hónap telik el a foci EB vége és az olimpiai megnyitó között. Otthon a kanapén szurkolva bizonyára sokan gondoltak már arra, milyen jó lenne valamely olimpiai sportágban jeleskedve a legjobbak között versenyezni, esetleg a dobogó valamelyik fokára felállni, míg a szkeptikusabb alkatok esetleg úgy vélik, erre soha nem lennének képesek.

KH — francia (2016. június 20.)

Edouard Louis (1992) első regénye, az azóta magyarul is olvasható En finir avec Eddy Bellegueule (Leszámolás Eddyvel, Ab Ovo, 2015) 2014-ben jelent meg. Az elbeszélő gyermekkorának sötét színekkel festett tablója („Egyetlen boldog gyerekkori emlékem sincsen” — így az első mondat) a gimnáziumi tanulmányok megkezdéséig mutatja Louis életét, háttérben egy pikárdiai kisváros, Hallencourt és a vidéki Franciaország, a hétköznapi kirekesztés, az antiszemitizmus, a homofóbia, és az idegengyűlölet automatizmusainak leírásával. A könyv recepcióját viszonylag gyorsan és sikerrel sajátította ki az a diskurzus, mely miközben a marginalizált társadalmi csoportok reprezentációjában igyekszik igazságtételt látni, előszeretettel borzongat egy távoli világ kegyetlen díszleteinek esztétikus ábrázolásával.