KH — olasz (2017. január 2.)

Januári olasz kikötői híreimben azokból a 2016-os megjelenésű könyvekből válogatok, amelyek számomra is kellemes olvasmányélményt jelentettek. Kezdem mindjárt Simona Vinci La prima verità (Az első bizonyosság, Einaudi, 2016) című művével, melyért az írónő szeptemberben vehette át végre (már 1999-ben és 2003-ban csak kevéssel maradt le róla) a 2016-os Campiello-díjat. Aki ismerte és kedvelte Mario Tobino korszakos jelentőségű művét, a maglianói női elmegyógyintézetben szerzett tapasztalatairól szóló Le libere donne di Magliano (A maglianói szabad nők) című regényt, érdeklődéssel fogja olvasni Vincinek ezt a művét, amely igen nehéz témát választott: az őrület és a normalitás, rabság és szabadság problematikáját. Tovább …

KH — német (2016. december 19.)

November 8-án adták át — az idén először — a frissen alapított Osztrák Könyvdíjat. Az ötfős rövidített jelöltlistáról — Sabine Gruber, Peter Henisch, Anna Mitgutsch és Peter Waterhouse mellett — a napokban 92. életévét betöltő, töretlenül aktív Friedrike Mayröcker Fleurs című poétikus naplóját választotta a zsűri. Három nappal később, 95 éves korában elhunyt a kortárs osztrák irodalom másik csodálatos szerzője, Ilse Aichinger. Habár koránt sem állíthatnánk, hogy a két művész életútja párhuzamosan alakult volna, bennem valahogyan mégis egymásra vetül a róluk kialakított kép, ezért döntöttem egy szubjektív benyomásaimmal átszőtt párhuzamos ismertetés mellett. Életük párhuzamos pontja, hogy — mindössze három év eltéréssel — mindketten a húszas évek elején születtek, írói munkásságuk kezdete közvetlen a második világháború utánra datálódik és az ötvenes évek elején válnak számon tartott szerzővé. Életük társának is mindketten írót választottak: Ilse Aichinger Günter Eichhal kötött házasságot, Friderike Mayröcker Ernst Jandlban találta meg ideális partnerét és az is közös vonása életútjuknak, hogy mindketten megözvegyültek. Ugyanakkor bár mindketten több műfajban is alkottak Aichingert inkább prózaíróként, míg Mayröckert elsősorban költőként jegyzik. Tovább …

KH — francia (2016. december 5.)

Dominique Meens ciklusokban szerveződő életművének első nagyobb egységét, a 90-es évekbeli A sétáló ornitológiáját (Ornitologie du promeneur I–V.) a kétezres években az Aujourd’hui-sorozat kötetei követték, melynek 2012-es lezáró darabja, az Aujourd’hui tome [Gudrum Gudrum] deux után, ha hihetünk az idei Mes langues ocelles alcímszerű kiegészítésének (Du signifiant dans la nature, 1. — A jelölőről a természetben 1.), most újabb ciklus veszi kezdetét. Ennek a következetesen, lassan harminc éve épülő írói-költői pályának egyes állomásai mindig — a kifejezés legtisztább értelmében — vizsgálódások, kutatások, poétikai nyomozások lenyomatai voltak. Tovább …

KH — angol (2016. november 21.)

Először nyerte amerikai szerző a rangos Man Booker-díjat: Paul Beatty (1962), a The Sellout (körülbelül: Kiárusítás) című regényéért. A szatirikus regény narrátora és egyben főszereplője, akinek csak a vezetéknevét ismerjük: Me (Én), azáltal szeretné afrikai-amerikai identitását kifejezni, hogy újra bevezeti a rabszolgaságot szülővárosában. A cselekmény és az irónia akkor vesz lendületet, mikor az elszegényedett, feketék lakta várost, Dickenst letörlik a térképről: a városka ezután kezdi fokozatosan elveszteni az identitását, kezd eggyé válni a környező városokkal. Tovább …

KH — spanyol (2016. november 7.)

Száz éve halt meg a nicaraguai Rubén Darío, akit egyöntetűen a hispán világ költészetének megújítójaként tartanak számon. Ez alkalomból a madridi Centro del Arte Moderno Del Centro Editores kiadója fakszimile kiadásban megjelentette a Cuaderno de Hule című kéziratát, amely igazi kuriózum: nem más, mint egy iskolai füzet, amelyet 1907 és 1908 között Rubén Darío magával vitt Nicaraguába, majd vissza is vitt Spanyolországba. Számos kiadatlan, kézzel írott, befejezett vagy befejezetlen versét tartalmazza, például az Őszi ének eredeti kéziratát. Külön érdekessége a füzetkének, hogy kisfia majdnem minden oldalára firkált, rajzolt valamit. Tovább …

KH — orosz (2016. október 24.)

Friss kikötői hírek Oroszországból az irodalmi Nobelről! Két dolog érdekelt, ezért néztem szét portáljaikon s hallgattam bele műsoraikba. 1: Csalódottak-e, hogy megint nem az ő favoritjaik futottak be (a tavalyi esetet még emésztgetik, nem érzik teljesen sajátjuknak, de hát 28 év után kapta orosz nyelven író, s érzik, most még várniuk kell), és 2: összefüggésbe hozzák-e a döntést saját nemzeti bárdhagyományukkal s a műfaj jól működő jelenével.  Kiderült persze, hogy az orosz internetet és irodalmi sajtót is élénken foglalkoztatja Bob Dylan Nobel-díja. Elhangzanak szépen sorban a mi érveink, kommentárjaink — oroszos kiadásban. Tovább …

KH — olasz (2016. október 10.)

Dante Alighieri (1265–1321) Isteni Színjátéka (kb. 1307–1321) sokak szerint minden idők legkiemelkedőbb, felülmúlhatatlan alkotása, hogy csak a legtöbbször idézett véleményeket említsük, Babits Mihály a világirodalom legnagyobb költeményeként vélekedik róla, Jose Luis Borges a mindenkoron írt legnagyobb irodalmi műként tartja számon. Dante és a Divina Commedia jelentősége valóban óriási mind az olasz irodalomban, nyelv- és kultúrtörténetben, mind világirodalmi és egyetemes kultúrát illető hatásai tekintetében. Tovább …

KH — német (2016. szeptember 26.)

Október 17-én, a Frankfurti Könyvvásár nyitányaként kerül majd sor a Német Könyvdíj átadására. A húsztételes jelöltlista kapcsán olyan „kitűnő évjáratról” beszél a zsűri, amely a kortárs német irodalomban megjelenő témák és írásmódok széles spektrumát mutatja be. Az ismert szerzők — Ernst-Wilhelm Händler, Bodo Kirchhoff, Michael Kumpfmüller, Katja Lange-Müller, Sibylle Lewitscharoff, Thomas Melle, Arnold Stadler, Peter Stamm és Thomas von Steinaecker — mellett új témák és szerzők is megjelennek… Tovább …

KH — francia (2016. szeptember 12.)

David Foenkinos (1974) 2014-es, Charlotte című regénye az elmúlt évek francia irodalmának legzajosabb sikertörténetét tudhatja magáénak. Túl azon, hogy néhány hónap leforgása alatt 400 ezer példányt adtak el belőle, a könyv a Renaudot-,  és a gimnazisták Goncourt-díját is megkapta. A dokumentumregényben Foenkinos Charlotte Salomonnak, az Auschwitzban, 26 évesen meggyilkolt német festőnőnek állított emléket. Részben a könyv hatására valóságos Salomon-reneszánsz alakult ki: Nizzában retrospektív kiállítást rendeztek műveiből, Anne-Marie Cellier életrajzi drámáját az Avignoni Fesztiválon mutatták be. Egy friss interjúban a szerző a regény megírását, és a hosszas levéltári kutatómunkát követő terméketlen időszakról beszél, amikor képtelen volt írni. Krimiket kezdett olvasni, remélve, hogy a műfaji váltás inspirálja és visszavezeti a fikcióhoz. A 2016-ban megjelent Le mystère Henri Pick ugyan valóban elszakad az előző regény tényirodalmi formájától, de az így megszülető irodalmi krimi legfeljebb a címében tartalmaz nyugtalanító rejtélyt. Tovább …

KH — angol (2016. augusztus 29.)

„Nem sok mindenhez értek, de ahhoz igen, hogyan keletkeznek a szörnyek” — J. K. Rowling, a Harry Potter írója nyílt levélben mondta el véleményét az (akkor még közelgő) Brexitről és Donald Trumpról. Egyértelműen az EU-ban maradás mellett foglalt állást, Trumpot pedig így jellemzi: „»Tegyük újra naggyá Amerikát« — kiáltja egy ember, aki fasisztaként viselkedik, bár nem annak hívja magát. Tömzsi ujjai rémisztően közel vannak Amerika nukleáris kódjaihoz. Ezt a kitüntetett helyzetét úgy érte el, hogy drasztikus, nem működőképes megoldásokat kínál komplex veszélyekre. Terrorizmus? »Tiltsuk be a muszlimokat!« Bevándorlás? »Építsünk falat.« Szeszélyes kidobófiú módjára viselkedik, örül, ha erőszak tör ki kampánygyűlésein, és büszkén fitogtatja a nők és a kisebbségek iránti lenézését. Isten segítse Amerikát. Isten segítse mindannyiunkat.” Tovább …