Kategória Műút-könyvek

A KÖNYV IDE KATTINTVA OLVASHATÓ ÉS LETÖLTHETŐ! „Krusovszky Dénes, mielőtt dicsérne vagy kritizálna, mindenekelőtt kérdez; kortársai közül talán a legjobb kérdező. Kérdései azonban nem retorikai jellegűek; elementárisan érdeklik a lehetséges válaszok. Személyes, eleven írásmódja élőbeszédként hat, mintha egy kávézóban ülnénk,…

Megjelent Tóth Zoltán János: Hardcore pornófilm a hálózati kultúra korában című kötete a Műút-könyvek sorozatában.

Megjelent Kőrizs Imre: Tévedések fenntartása mellett. Kritikák, tanulmányok című kötete a Műút-könyvek sorozatában.

Mesterházi Mónika: Evidenciák. Esszék versekről és költőkről.

Megjelent Moesko Péter: Megyünk haza című kötete a Műút-könyvek sorozatában

Szabó Gábor: Történeteink vége. Emlékezés a kortárs magyar irodalomban c. kritikakötete megjelent a Műút-könyvek sorozatában

„Van úgy, hogy beüt valami, bumm, a fejbe, egy könyv, egy film, egy utcakép, akármi. A legszebb az egészben, hogy mindig váratlan irányból érkezik. A nagyvárosi kószáló, Baudelaire nevezetes flâneurje ezekre a váratlan pillanatokra vadászik, ezért járja az utcákat. És, naná, könyveket is pont ezért olvasunk, mi másért is kószálnánk közöttük, ha nem azért, hogy néha kapjunk tőlük egy-egy szelíd taslit, amitől aztán végre pár pillanat erejéig valódi csillagokat láthatunk."

Demus Gabor verseskötete a panoramikus zajlás mentén szervesül lírai deltatorkolattá. Bő hordalékkal megkent árterülete az Ipoly miocén kori itatójától a Körútig terjed, de a nógrádi lapálytól a bérházak rengetegén át egészen Floridáig ér hullámverése. A költő kamaszként őspunk egy hajózási iskolában, és ebből a romantikus távlatból — miközben a vad folyam természetes csavargása látványosabb a szabályozott medernél — a kiépített kikötők biztonsága sem hiányzik (bár a terézvárosi szecesszió odúi épp annyira szilárdak, mint a löszfalba vájt madárfészkek).

Vannak olvasók, akik egy időben több könyvet is olvasnak, belekezdenek egybe, aztán egy másikba, nekilátnak egy harmadiknak és így tovább; és vannak olyanok, akik csak egy könyvre tudnak koncentrálni, azt olvassák el az elejétől a végéig. E könyv írója mind a két táborhoz szól: mintha egy naplót, cikkeket különféle magazinokból, belső monológokat, email-váltásokat és rövid novellákat olvasnánk egyszerre. Egészen eltérő nyelven szólalnak meg, mégis mozaikszerűen kiegészítik egymást: néhol akár egy-egy íráson belül is keverednek. Éppen ezáltal lesz semmihez sem hasonlító érzés Palágyi Ildikó Brigitta könyvét olvasni: a(z egyébként rafináltan!) könnyebb hangvételű sorok után mellbevágóan kemény mondatok rugdosnak ki minket a komfortzónából. Vagány elbeszélőjének sorsát jól kitapinthatóan egy anya-, egy apa- és egy szerelem/szeretet-regény alakította — ezek adják az igazi súlyát a történeteknek.

A cím — mondja Visy Beatrix — „behatolási pont” az értelmezéshez. Kövessük hát útbaigazítását és alkalmazzuk őrá magára. Kötetének címéül szokás szerint egy bírálatának címét választotta. Nem lényegtelen, hogy ennek tárgya egy elsőkötetes erdélyi írónő — Láng Orsolya — könyve. Mindjárt megmutatja, hogy kritikusunk szívesen vállalja a legelső publikációk megmérésének kockázatát, hogy kiterjeszti érdeklődését a Magyarországon kívüli magyar irodalomra is, s erősen foglalkoztatják a női szerzők művei.