friss műút

Legfrissebb

Műút-könyvek

Szabó Gábor: Történeteink vége. Emlékezés a kortárs magyar irodalomban

Szabó Gábor: Történeteink vége. Emlékezés a kortárs magyar irodalomban c. kritikakötete megjelent a Műút-könyvek sorozatában

Tovább »
Keresztesi József: Meteorkövek. Esszék.

„Van úgy, hogy beüt valami, bumm, a fejbe, egy könyv, egy film, egy utcakép, akármi. A legszebb az egészben, hogy mindig váratlan irányból érkezik. A nagyvárosi kószáló, Baudelaire nevezetes flâneurje ezekre a váratlan pillanatokra vadászik, ezért járja az utcákat. És, naná, könyveket is pont ezért olvasunk, mi másért is kószálnánk közöttük, ha nem azért, hogy néha kapjunk tőlük egy-egy szelíd taslit, amitől aztán végre pár pillanat erejéig valódi csillagokat láthatunk.”

Tovább »
Demus Gábor: egy gang sarkából

Demus Gabor verseskötete a panoramikus zajlás mentén szervesül lírai deltatorkolattá. Bő hordalékkal megkent árterülete az Ipoly miocén kori itatójától a Körútig terjed, de a nógrádi lapálytól a bérházak rengetegén át egészen Floridáig ér hullámverése. A költő kamaszként őspunk egy hajózási iskolában, és ebből a romantikus távlatból — miközben a vad folyam természetes csavargása látványosabb a szabályozott medernél — a kiépített kikötők biztonsága sem hiányzik (bár a terézvárosi szecesszió odúi épp annyira szilárdak, mint a löszfalba vájt madárfészkek).

Tovább »
Palágyi Ildikó Brigitta: Ha belefulladsz, megöllek

Vannak olvasók, akik egy időben több könyvet is olvasnak, belekezdenek egybe, aztán egy másikba, nekilátnak egy harmadiknak és így tovább; és vannak olyanok, akik csak egy könyvre tudnak koncentrálni, azt olvassák el az elejétől a végéig. E könyv írója mind a két táborhoz szól: mintha egy naplót, cikkeket különféle magazinokból, belső monológokat, email-váltásokat és rövid novellákat olvasnánk egyszerre. Egészen eltérő nyelven szólalnak meg, mégis mozaikszerűen kiegészítik egymást: néhol akár egy-egy íráson belül is keverednek. Éppen ezáltal lesz semmihez sem hasonlító érzés Palágyi Ildikó Brigitta könyvét olvasni: a(z egyébként rafináltan!) könnyebb hangvételű sorok után mellbevágóan kemény mondatok rugdosnak ki minket a komfortzónából. Vagány elbeszélőjének sorsát jól kitapinthatóan egy anya-, egy apa- és egy szerelem/szeretet-regény alakította — ezek adják az igazi súlyát a történeteknek.

Tovább »
Visy Beatrix: Madártávlat és halszemoptika. Irodalomkritikák

A cím — mondja Visy Beatrix — „behatolási pont” az értelmezéshez. Kövessük hát útbaigazítását és alkalmazzuk őrá magára. Kötetének címéül szokás szerint egy bírálatának címét választotta. Nem lényegtelen, hogy ennek tárgya egy elsőkötetes erdélyi írónő — Láng Orsolya — könyve. Mindjárt megmutatja, hogy kritikusunk szívesen vállalja a legelső publikációk megmérésének kockázatát, hogy kiterjeszti érdeklődését a Magyarországon kívüli magyar irodalomra is, s erősen foglalkoztatják a női szerzők művei.

Tovább »
KISKÁTÉ. Kortárs filozófiai kiskönyvtár

Kinek szólnak a Kiskáté írásai?

Mindenkinek, aki szeretné megismerni az angolszász filozófia „kortárs klasszikusait”. Aki örömmel figyelemmel kísérné az analitikus nyelvfilozófia, ismeretelmélet, elmefilozófia, metafizika, társadalomfilozófia, etika, művészetfilozófia, érveléselmélet legizgalmasabb fejleményeit, de eddig nem volt rá módja. A magyar kulturális nyilvánosság erős bástyái mögül kevés látszott az angolszász filozófia virágzásából; ezt a hiányt szeretnék pótolni a Kiskáté írásai.

Tovább »
Antal Balázs: Vad

Hol lakik az érkezés? Mi történik a kertben? Hová vezetnek az ösvények? Merre a folyók? Hogyan nyúlik délutánná a délelőtt a fekete üzenetű csermely mellett? Milyen éjszaka lopózik be a teliholdas versbe? Ki közelít a szöveg túlvégéről? Mekkora a család? Hová tűnt el a falu? Kinek apja és anyja az Óriás és a Földszagú? Kit mutattak be a hónak, akár a világnak? Mit üzen a fenevad és mit jelent találkozni a szarvasbikával? Mi a csodatemető? Mindenki elhagy ezt-azt? Mekkora távolság időben és térben másfélmillió lépés Magyarországon? Az öregeink a földbe vesztek és a föld megrohadt tőlük? Milyen a remény, ha magyar? Milyen lesz a találkozás a régivel? Mitől vad a Vad?

Tovább »
Tófalvy Tamás: Túl a szubkultúrán, és vissza. Populáris zenei színterek, műfajok és az internet

Ez a könyv nem a zenéről szól. Hangokat, ritmusokat, dallamokat, kompozíciókat nem fogok elemezni a soron következő fejezetekben, ahogy nem fogok értékelni zenekari vagy előadói életműveket, műfajokat sem. Ez a könyv arról szól, ahogy bizonyos hangzások, művek stílusokká és műfajokká állnak össze a kultúra, média és a technológia hálózataiban. Arról, ahogy a zene értelmezései mentén emberi kapcsolatok, közösségek, színterek, szubkultúrák jönnek létre és kerülnek összeütközésbe egymással: a zene társas életéről.

Tovább »
Bazsányi Sándor: 11 – 12 – 13 (kritikák három rendben)

A kritikát a legtöbb esetben, miként a tolvajt, alkalom szüli (többnyire egy szerkesztő felkérése). De vajon mi szülhet egy kritikakötetet? Vagy mi volna a kritika alkalmiságának megfelelője egy olyan válogatáskötetben, ebben, amely nem kíván magabiztosan felülemelkedni az egyes darabok megszületésének véletlenszerűségein? Mert például miért ne lehetne a kötetszerkezet elve a véletlenszerűség, vagy legalább annak mímelése? Az anyag ötletszerű(nek tűnő) kiválasztása és elrendezése. Teszem azt három egymásra következő pozitív egész szám egyenesén: 11 – 12 – 13.

Tovább »
András László: Világos indul

Aki olvasta az elmúlt évtized egyik legjobb magyar regényét, az Egy medvekutató feljegyzéseit, nagyjából sejtheti, hogy mit várhat András László második könyvétől: az egyik legjobb magyar kortárs költő verseit. Kicsit bővebben: gyönyörű, hihetetlenül eredeti, szellemes, tűpontos, ugyanakkor a lélekhez szóló, az igazságot kereső, ám ennek hiábavalóságával minden pillanatban számoló, bölcs és katartikus költeményeket. És melléjük bónuszként azt az érzést, hogy „na most értem az életemet!” Ez az érzés persze hamar elmúlik, de megmarad ez a könyv, ami a legtöbbet tudja, amit verseskönyv tudhat: aki kinyitja, hazaérkezik.
Kemény István

Tovább »