Csuklyás hipertárgy a Föld

A lecsúszó középosztálybeli lakásokban már csak a nippek moraját hallani. Az örökölt porcelánkakadu beolvas az őt tartó préselt bútorlapnak, a retro-avantgárd makramé növénytartó hallgatja őket — mindhárman letűnt korok komilfó esztétikájának díszpéldányai. Ez itt a tárgyak konferenciája, ki-ki a saját igazságát harsogja puszta jelenlétével. A nyitva felejtett laptop képernyőjén az új iPhone X reklámja virít, lassacskán elhalványul. Nem így a tér, ami az éjszakai sötétben élénkül csak meg igazán. Vajon a kényszeres gadget-gyűjtögető raktárszobái vagy a japán minimalista zen lakása kaotikusabb, beszélget-e az üres tér önmagával, mi mozog a fehérre festett falak viszonyrendszerében? Tovább …

Seppe Reinhard

Anyja Ulrike Reinhard, sebész, apja kilétére vonatkozóan nincs hivatalos információ. Születését követően anyja visszaköltözik családjához Bécsbe, ahol Reinhard gyermek- és fiatalkorát tölti. Az apai nevelés hiányának következtében szorongó természetű, introvertált felnőtté válik. 1994-ben beiratkozik a Bécsi Tudományegyetem Összehasonlító Történelemtudomány szakára, amely mellett pszichológiai tanulmányokat folytat. Kutatási témájaként a francia szerepvállalást vizsgálja az 1994- es ruandai népirtásban. Később nemzetközi szintre emelve érdeklődését, a többség aktív és passzív magatartásformáit kutatja a genocídiumok kialakulásában. 2000-ben diplomázik, tanulmányait a doktori iskolában folytatja. Tovább …

A transzgresszió hordalékai

Ortodox húsvét, hatalmas sorok kígyóznak a belgrádi piacon. Hezitálok, vegyek-e kaimakót, ezt a tipikus délvidéki sajtot, mert nemegyszer pakolták ki tőlem a tocsogósabb lágysajtokat a biztonsági futószalagon. Végül külső unszolásra vállalom a kockázatot. Minden szerbül történik, semmit nem értek. Fizetek, meglepetésként a kezembe nyomnak egy zacskó tojást (10 db, hazáig ebből egy eltörik és tojásban úszik majd a másik kilenc héj) és vagy 15 dkg feta jellegű, de sokkal krémesebb szerb sajtot. Az önmagukért lévő szabályokat és a civilizáció nyugati definícióját egy hétre magam mögött hagyva azon gondolkozom, mi lehetne még rám ezen kívül ilyen üdítő és felszabadító hatással. És ez alatt nem csak azt értem, hogy ülünk csöndben esernyőink alatt egymás mellett az erődön, nézzük a városra szoruló ködöt, nézzük az esőt, nézzük, ahogy az eső átlyuggatja a városra szoruló ködöt a Száva–Duna-torkolat fölött. Tovább …

Megalázó, intermediális

A tömbösített kurzus végéhez közeledünk, Belgrád 20. századi várostervezésével és művészetével foglalkozunk. Minden résztvevő prezentál valamiről, én a nyolcvanas évek copy és appropriation artját dolgozom fel. Lemásolni Mondrianokat, Mondriannak szignózni kopikat 2057-ből — ilyenekről beszél Walter Benjamin 2017-ben brit akcentussal. Egy jelenség, ami Nyugaton a fogyasztói társadalom termeléskényszerén és piaci mechanizmusain keresztül értelmezhető, a különutas Jugoszláviában abszolút nonszensz, éppen ezért merőben politikai. Da-da. Jön a rendszerváltás, posztszoc arcok, Je suis Milica Tomić. Tovább …

Sem nem közelít, sem nem tágít

lkergetni egy tudatállapotot, amit hívhatunk télnek is, méregteleníteni, megújulni. Szép szimbolika. 15 fokos napokat élünk, kaptatunk fel a Tettyére a legmeredekebb oldalban, leizzadunk. Megmozgatni az izmokat, amelyek létéről már rég elfeledkeztünk a ruharétegek alatt. Néhány hete, a január végi kisbevásárlás során már találkoztam az első festett tojásokkal. Jóhiszemből úgy értelmezem, van, aki nálam is jobban várja a tavaszt, ahelyett, hogy felháborodnék és keresném a jövő évi Mikulást is kikandikálni. Azért toltam róla egy Instagram-fotót, amit lájkok hiányában azóta letöröltem. Az elmúlt hónapokban, ha már az évszakoknál tartunk, azzal a félelemmel küzdök, hogy talán állandó a tél. Sem nem közelít, sem nem tágít. Kezdem megszokni. Ha változna a helyzet, legalább meglepődöm majd. A meglepődésnél jobban úgysem szerethetek semmit. Tovább …

Occupy Bécs

Rendszerint a nem létező nullás villamos szállítja le a testemet a megadott helyekre. Minden ajtónál két elkülönített részt tartanak fenn a babakocsisoknak. Épp olvasni kezdek, amikor mellém lép egy jól öltözött, korosodó nő. Fölállok, rámutatok az ülésre, de az arckifejezéséből rögtön tudom, hogy ezzel a mozdulattal megpecsételtem az egész napját. Visszaülök, nem merek felnézni, mégis, szinte hallom a gondolatait, ahogy kihúzza magát, hátra simítja a haját és átsétál a villamos másik felébe. A csuklóban áll meg, kapaszkodik. A következő megállónál leszáll. Tovább …

Je monte, je valide

Elemelkedünk. Ráz a hideg, s ezzel egy időben bedugul a fülem. Nem félek a repüléstől, a turbulencia is csak egy szokatlan természeti erő megtapasztalása, ami kibillent a ránk oktrojált szolipszizmusból. A repülőközönség igen csekély számmal jelenik meg ma, nagy valószínűséggel, ahogy engem is, elragadta őket a félelemtől való félelem. Statisztikailag ma kevesebb esélye van, hogy európai polgárként terrortámadás végezzen valakivel, mint, hogy közúti baleset áldozatává váljon. Pontos adataim nincsenek, mégis ezt mantrázgatom és próbálom lefordítani az érzelmek nyelvére. Minden egyes pánikrohammal újra és újra megszégyenülök egy belső analitikus ítélőbizottság előtt. Tovább …