Zemlényi Attila

Zemlényi Attila

(1967, Szerencs) Költő. A Műút főszerkesztője.

PB 20 08

Emlékszem Krisztire, a halálra is emlékszem. Fehér prémes, fekete kapucnis kabát, hosszú, piszkosszőke haj, 14 éves szerelmem, úttörőházi Júlia. A kamaszkor vérfagyasztó és forraló peremvidékéről, amely egyszerre kibaszott dzsungel és kurva sivatag! Ahol Onán a kegyetlen, vérszomjas isten! És hosszú vonatsíneken kóborolt és kevés volt az ideje, mégis hajtotta valami hozzád. Bazmeg!

Hipnoterápia, troszka

Hallgasd a hangom, merülj, merülj és forralj a szállingózó hóban, szösz-sötétben. Ez egy gonzó go-zóna, gyerünk. Embergyerek vagy, ötéves srác. Egy vasútállomás mellett játszol elmélyülten, kisdob, fagyott gyermekláncfűvel. Elesel, megütöd magad, a combodon seb. A sebben troszka, most már veled marad.

Apámnak hiányzik a víz

Ahogy az őszi surlófény az erdőbe betűz, úgy hiányzik apámnak a víz. Összegörgeti a csigaház-szíveket, locsogja: lehet, hallgatja: nem lehet. Messzelátó szemének szomjas állatok, apám: Víz, olyan rég nem voltam nálatok.

k. m. n.

kolozsvári magyar napok papfiókák beatcore papok montenegró ötösökkel pontosan így a pöcsöddel szomjat oltó inszomnia dupla presszó in omnia székkel forgok forgószélben ördögöt dicsértem éppen

K I ϟ ϟ

Te édesszájú ifjúkommunista! Képzelj el egy virágzó nagyközséget az emberarcú államszocializmus idején! Dolce Víta! Dolce stil novo! Egyenesen Dolce&Gabbana! Szerencsi, 603-as Boci voltam Csokiországban, barátom, ahol a csókok íze hol karamella, hol konyakos meggy volt a szájban, és cukorsüveg a mézeskalácsházak tetején.

Terepszínű Bibliák

A cseh hadsereg négyezer terepszínű Bibliát rendelt tavaly — gondoltam, megírom. Közbeszerzés nélkül, zsebkönyvnyi méretben. A szépszavú Szentírás hivatalos ökumenikus fordításást a Cseh Bibliatársaságtól. Daliás leventéknek, keresztény hadfiúknak, szívtájékon az ötödik parancsolattal.

A férfi, ha

A férfi, ha negyvenkilenc, és a fia, ha három, már nem úgy mutatkozik be egy csinos nőnek, hogy Bármi Áron. Nagyfaternak nézik az őzik az erdőszéli óvodánál, bensejébe ki-be jár az Ősz, megáll, legyint, majd továbbáll.