KH — francia (2015. május 11.)

Hugues Jallon (1970) elsősorban szerkesztőként ismert a francia olvasók számára, több mint tíz évig dolgozott François Gèze asszisztenseként, a humántudományok területén rendkívül nívós, La Découverte Kiadónál, 2010-ben a Seuil-höz került, majd 2013-ban, Gèze nyugdíjba vonulásakor visszatért a La Découverte-hez, mint főigazgató. Szerkesztői tevékenysége mellett 2004 óta rendszeresen jelennek meg saját művei, most áprilisban a Gallimard-csoporthoz tartozó Les Verticales adta ki, a La conquête des cœurs et des esprits (A szívek és a lelkek meghódítása) című negyedik könyvét. Tovább …

KH — francia (2015. február 16.)

Danielle Mémoire 1947-ben született francia író, ezidáig 18 könyve jelent meg, kivétel nélkül a P. O. L. Kiadónál. Danielle Mémoire létezéséről Franciaországban is csak kevesen tudnak, nem tartozik az ünnepelt írók közé, díjakat sem nagyon kapott, könyvei nehezen adják meg magukat, küzdelmes, megterhelő olvasmányok. A szó szoros értelmében nem is beszélhetünk művekről, részek, részletek heterogén halmazáról van szó, töredékekről, naplóbejegyzésekről, az írás aktusára reflektáló fejezetekről, de mindenekelőtt jegyzetekről. Danielle Mémoire kedves kifejezése a rebut, vagyis a selejt, a hulladék (visszatérő cím/alcím a Cabinet des rebuts, selejtgyűjtemény, mely a cabinet des curiosités, a Wunderkammern fogalmára játszik rá). Tovább …

KH — francia (2014. november 24.)

Szinte hihetetlen, hogy a hivatalos közlemény szerint Patrick Modiano huszonnyolcadik könyve 2014. október 2-án jelent meg Franciaországban, vagyis napra pontosan egy héttel azelőtt, hogy neki ítélték az idei irodalmi Nobel-díjat. Lassan 40 éve, hogy átvette a Goncourt-díjat (a magyarul is olvasható Sötét boltok utcájáért), de Modiano elismertsége szempontjából kulcsfontosságú, hogy a Gallimard Kiadó tavaly abban a nagy presztízsű Quarto-sorozatban jelentette meg Modiano 9 regényét, melyet sokan egyenesen a Pléiade-kiadás előszobájának tartanak. Mindent egybevetve Modiano az utóbbi években szemmel láthatólag — még a mai francia regény felemás körülményei között is — azon írók sorába lépett (ebből nincs is olyan sok), akiknek egy-egy újabb megjelenésére a nagyközönség is vár és odafigyel. Tovább …

KH — francia (2014. június 9.)

Milan Kundera legújabb könyve, a La fête de linsignifiance(közelítőleg: A jelentéktelenség ünnepe) leginkább első franciául írott regényét, az 1995-ben megjelent La Lenteurt (magyarul Lassúság) idézi. A Lassúság főszereplője egy hajnali parkban találkozik össze egy fiatal lovaggal, aki egyenesen Vivant Denon livertinus novellájából lépett elő (ez az írás Kundera bevallása szerint nagyban hozzájárult ahhoz, hogy francia nyelven kezdett publikálni). Ez a korszakok és társadalmak egymásra montírozásával operáló technika mindig is jól állt neki: egyrészt a történetvezetés lényegesen oldottabbá válik, másrészt az esszéisztikus betétek sem hatnak idegenül. Ami a La Lenteurben valóban megragadó volt, az csupán félig-meddig tudható be Kundera prózaírói erényeinek. A lassúságra vonatkozó kultúrtörténeti fejtegetések, a lassúság fogalmának szerelmi diskurzusba ágyazása egyszerre volt véresen komoly, szomorú, szatirikus és könnyed. Ugyan a jól működő recept másodszorra is hatásos, a La fête de linsignifiance mégsem ismétli meg a bravúrt. Valahogy nem fut ki kellőképpen, a részletek nem találják meg megfelelő helyüket. Van itt értekezés a köldök szerepéről a modern kor szexuális képzeletvilágában (ez a fő szál!), a történelmi ellenpontot Sztálin bizalmasa, a vizelési problémákkal küszködő Kalinyin elvtárs személye adja, és innentől elszabadulnak az asszociációk: jön Königsberg (a majdani Kalinyingrád), jön Kant és a Ding an Sich, egy csavaros Sztálin-anekdota, egy kamu-pakisztánit beszélő ex-színész, aki pincérként tevékenykedik a párizsi felső tízezer összejövetelein, és persze esszébetétek a jelentéktelen karakterjegy szexuális csábítóerejéről. A karcsú kis könyv végén a Luxemburg kertben támolyognak a másnapos szereplők, majd egyszeriben a vadászatra öltözött Dzsugasvili jelenik meg személyesen, sörétesével szétdurrantja néhány francia királyi szobor fejét, majd egy fogatra pattan és eltűnik a kétezres évek párizsi forgatagában. Tovább …

KH — francia (2014. március 17.)

A 2014-es év kifejezetten gazdag francia irodalmi évfordulókban. Idén 200 éve hunyt el de Sade márki, és bár a Sade-reneszánsz nagyjából fél évszázada töretlen, jobban mondva a recepció nem szűnő kitartással igyekszik jóvá tenni lemaradását, már az év elején érezhető egyfajta élénkülés. Hogy csak a legérdekesebbet említsük, tavaly év végén adták ki újra Jean-Jacques Pauvert (1926; Sade egyik legelső 20. századi kiadója, szerkesztője volt az 50-es években) 80-as évekbeli, háromkötetes, grandiózus monográfiáját, a Sade vivant-t (Élő Sade, Le Tripode). Tovább …

A vers interszubjektív tere

A 2009-es hallásgyakorlatok megjelenése óta Varga Mátyás költészete olyan figyelemreméltó poétikai váltásokon megy keresztül, amelyek a személyesség, az alanyi megszólalás poétikai problémájának mind tudatosabb megfogalmazásáról tanúskodnak. Az olvasó hajlamos a fent említett kötet és a két évre rá napvilágot látott parsifal, parsifal kötet közti távolságot afféle visszafogottan is ambiciózus vállalkozásnak látni egy egyszerre vallomásos és rejtőzködő versnyelv kialakítására. A hallásgyakorlatok szövegeiben szétaprózódó és felismerhetetlenné váló beszélő a parsifal, parsifal darabjaiban az individuum megírhatóságához, a kijelentések eredőjéhez azért rendelte a test reprezentációjának kihívását, mert abban alapvető feltételét látta meg annak, amit a hajnali 3 kapcsán majd úgy hívunk, hogy a vers interszubjektív tere.
Tovább …

KH — francia (2013. december 23.)

A francia irodalmi élet legrangosabb irodalmi díját, a Prix Goncourt-t idén novemberben Pierre Lemaitre vette át Au revoir là-haut (Viszlát odafent) című regényéért (Albin Michel). A Goncourt lassan már intézménynek számít, de megszokhattuk, hogy a díjazottak iránt hirtelen felélénkülő, nem csak piaci értelemben vett érdeklődést nem egyszer a legdurvább felejtés követi. Pierre Lemaitre könyvének utóéletét nehéz volna megjósolni, az azonban bizonyos, hogy díjazásával a zsűri gesztus értékű nyitást tett az irodalmi határműfajok felé. Lemaitre ugyanis az Au revoir là-haut előtt már sikeres krimiíróként volt ismert hazájában. A díj kihírdetése után adott interjújában ki is emeli, hogy a zsűri idei döntése sokat tehet az úgynevezett „könnyű műfajok” lekezelő megítélése ellen. A bizottság indoklása egyértelműen elismerően szól Lemaitre múltja felől, és kiemeli gördülékeny stílusát, elbeszélői lendületét, vagyis a 110 éve alapított díj idei nyertese olyan alkotóként vált esélyessé, aki képes magára vonni a nagyközönség érdeklődését. Csak az arányok kedvéért: az augusztus végén megjelent könyvből két hónap alatt, vagyis még a díj elnyerése előtt 400 ezer példányt adtak el. A történet az első világháború időszakában játszódik, amely korszak valamiért rendkívül népszerű a kortárs francia regényírók között, elég, ha a tavaly megjelent Echenoz-regényre, a 14-re gondolunk. A háború végével indít a könyv, 1918. november 2-vel, egy negyvenoldalas csataleírással. A csata szó szerint vérfürdő, amelynek összesen 3 darab túlélője a regény szereplője lesz. A kritikák egyrészről hangsúlyozzák, hogy a könyv a francia társadalom mulasztásainak tablója, ahogyan képtelen volt számot vetni és feldolgozni a háború borzalmait, másrészről kiemelik, hogy az Au revoir là-haut politikailag inkorrekt, de egyedi, eredeti és művészileg kiemelkedő műben reflektál egy társadalmi traumára.
Tovább …

KH — francia (2013. szeptember 30.)

Ha betérünk egy francia könyvesboltba, és azon belül is a pszichonalitikus irodalmat összegyűjtő polcok közé, a valamivel szemmagasság fölé helyezett, a tematikus eligazodást segítő címkékből rögtön fogalmunk lehet arról az ellentmondásosan kultikus beszédmódról, amely Franciaországban Jacques Lacan munkásságát kíséri. A strukturalista és posztstrukturalista szerzők között is kivételesen terjedelmes kritikai recepcióval rendelkező Lacan gondolkodásáról zavarbaejtően sok könyv született, amelyek többsége valamiféle bevezető vagy gyorstalpaló kíván lenni ehhez a hírhedten obskúrus, jóhiszeműbben: páratlanul összetett életműhöz.
Tovább …