Minden jó, ha vége jó
Szabó Gábor kritikája Szántó T. Gábor: Európa szimfónia című regényéről (Scolar) a legutóbbi Műútból Tovább …
Szerző: Szabó Gábor
A Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszékének oktatója. Könyvei: Hiány és jelenlét. Borges-értelmezések (Messzelátó, 2000); „…te, ez iszkol” — Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című műve nyomában (Magvető, 2005); „Vagyok, mit érdekelne”. Széljegyzetek Petrihez (Műút-könyvek, 2013); Jelenlét nyomokban – Hazai Attila-olvasó (Kalligram, 2017); Történeteink vége. Emlékezés a kortárs magyar irodalomban (Műút-könyvek, 2018).
Útikalauz megszűnéshez
Szabó Gábor kritikája Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak című kötetéről (Magvető Kiadó) a friss Műútból Tovább …
Kritika és emlékezet
Szabó Gábort a III. Magyar Könyvkiadók Napján Történeteink vége. Emlékezés a kortárs magyar irodalomban című kötetéről (Műút-könyvek, 2018) kérdezte Melhardt Gergő Tovább …
A hamiskártyás lapjai
Szabó Gábor kritikája Jorge Luis Borges: Jól fésült mennydörgés — Összegyűjtött novellák című kötetéről (Jelenkor Kiadó) a friss Műútból. Tovább …
Red sails, thunder ocean
Szabó Gábor kritikája Garaczi László: Hasítás című kötetéről a legutóbbi Műútból Tovább …
Szemben a Medúzával
Mindezért tehát Bán kötete — jóllehet legszűkebben vett tárgya az idő — alapvetően térképzeteken, jelesül különböző mélységmetaforákon keresztül argumentál. Tovább …
Zápország zápvitéze
Spiró Györgyről hitelt érdemlően aligha állítható, hogy legvidámabb íróink egyike lenne; némi parafrázissal élve, szövegvilágát sokkal inkább egyfajta ontológiai ború jellemzi, amely rendre a groteszk, a szatíra, az abszurdba hajló keserű irónia stíluseszközein keresztül manifesztálódik. Az antropológiai pesszimizmus és a ― finoman szólva — illúziómentes történelem- és társadalomszemlélet keretei közé illeszkedik új regénye, a Kőbéka is, amely sok tekintetben a szerző Feleségverseny című 2009-es művéhez kapcsolódik. Tovább …
Két példázat a valóságtermelésről
Az irodalmi műfajok elrendeződésének tekintetében a hetvenes évtized a próza prosperálásának időszaka volt. A hatvanas évek lírai dominanciájához képest „mélyrehatóan átalakult a műfaji-poétikai értékhierarchia”, melynek az epika vált a főszereplőjévé. Az irodalmi térbe lépő fiatal szerzők — Bereményi, Csaplár, Spiró, Dobai, Hajnóczy, Nádas, Esterházy — poétikája már nehezen volt leírható az abszolútumok által meghatározott, azonosuláson és/vagy tagadáson nyugvó értékvilág, és az ezt közvetítő viszonylag homogén poétikai rend keretein belül. Tovább …
Történeteink vége
Hogy a regény a transzcendens hajléktalanság formai kifejeződése, az istentől elhagyatott világ epopeiája, azt Krasznahorkai műveinél hitelesebben igazolni kevés epikus szöveg képes. Új regénye, a Báró Wenckheim hazatér is csupán címében utal az otthonra találás, a (metafizikai értelemben is elgondolható) száműzetés nyugvópontra jutásának lehetőségére, hiszen a mű nem egyszerűen a transzcendens tájékozódási pontok, az „otthon” elvesztésének nosztalgikus története, hanem e sosemvolt igazodási bázisok hiányából fakadó következmények brutális, ugyanakkor groteszk krónikája. Tovább …
Nirvánia ünnepel
Keresztury Tibor publicisztikai jellegű írásait tartalmazó, sorrendben ötödik e műfajban született kötete ötször tíz, önálló fejezetcímek alá rendelt szöveget tartalmaz, önironikusan utalva ezzel a szerkezettel a kötet Ötven csapás című születésnapi írására. A Temetés az Ebihalban megjelenésével tehát — a 2000-es Reményfutam óta — immár tizenöt év kulturális, szociografikus, politikai, mentalitástörténeti prózadokumentumai válnak olvashatóvá a személyesség Keresztury nyelvét oly jellegzetessé tévő esztétikai szűrőin keresztül. Tovább …