Három vénasszony

Három vénasszony él együtt. Előttem ülnek egy kanapén,
közöttünk egy asztal. Még alig van tavasz, csak résnyire
nyitva az ablakok. „Mi újság errefelé?” „Nyomorúság
van, Petikém.” „Szánalmas szarok vagyunk mi már,
akire a légy se száll.” Hárman ülnek, kint a szélben,
a vezetéken a seregélyek, visszafütyülik, amit a házból
kivisz a szél. Tovább …

Két éjszaka

Lemegy a nap és a gyárak rámerednek az estre.
Csak a legnagyobb pontosság tartja ilyenkor egyben a szerkezeteket.
A műhelyek is ekkor éberek. Kohóikban, a fémek izzása nyomán
nagy tartályokba ömlik a salak. Éjjel még pezseg, hajnalra kihűl, megfeketedik.
Eltanulja az égbolttól a sötétséget. Ez a két éjszaka váltakozik. Tovább …

függőleges hajítás felfelé

nézd eltűnünk együtt utazunk két szemed két ellipszis bennük
gyújtópont minden tükröződés elcsendesedünk mint földhöz
vágott állatok megfeszül bennünk minden ín vonalaink túlmutatnak
a testen most arra gondolunk hogy a görcsök szorításában valóban
megpuhul a tér — szakad a hús óvatos mozdulataid alatt tárj fel
ne csak elnevezd szólítsd meg a szerveket törött madár markodban Tovább …

egymásba írt testek

az est kivirul. mint langyos csillag
forog vagy kering. lustán vonszoljuk
valami köldökeinken áthaladó, merev
tengely körül. végpontok vagyunk, így
születtünk s körré vágyunk, ahogy minden
alakzat gömbölyödni kíván, s minden
sík csak félmegoldás. létezésünk a másikhoz
simul, akár egymásba írt testek, összes
mozdulatomban téged kereslek, ahogy egy
egyenes keresi merőlegesét.
Tovább …