Folyosó a Holdra

Hosszúpályi felé folytattam az utat, mikor mellém szegődött egy fiatal szerzetes, itt, a falu határában épült a rendházuk, oda igyekezett. Kérdezte, volna-e egy kis kenyerem, vagy esetleg egy korty vizem. Mondtam neki, egyen havat, én is azt ettem, erre elszontyolodott. Szép, kipirult arca volt, meg ritkás kis szakálla, nem lehetett több tizennyolc évesnél, a neve Vasile Pop. Megeredt a nyelve, olyan bolondosan beszélt össze-vissza mindenfélét, hogy megnevettetett. Most helyezték ide az aradi ortodox parókiáról, a földszertartásoknál fog segédkezni, mondta. Az itteni óhitűek csodákra képesek, ő legalább is így hallotta. Tovább …