Vastaps, tág, fekete pupillák, majd kezdődik elölről,
az látszódjon, hogy végre valaminek a közepén, egy stabil pont,
szédülés ellen, kinézek egy útszéli napraforgót.
A családi birtokot benőtte a gaz az emlékeim pedig
csak az álmaid Mikor reggelente felébredek belőlük
elsötétített szobákat és bereteszelt ajtókat találok
csak a lenémított tévé villanásaiban tapintható még
ki az otthon Hónapokat akarnál átaludni így ha ügyetlen
lépteim nem riasztanának fel....