Forrai Gábor

Forrai Gábor

Az ELTE-n végzett 1985-ben, majd az Indiana állambeli University of Notre Dame-en doktorált filozófiából. Jelenleg az ELTE Érveléselmélet és marketing tanszékén dolgozik. Elsősorban ismeretelméleti és érveléselméleti kérdésekkel foglalkozik.

Amit ingyen megtehetsz, megteheted pénzért is

A könyv legérdekesebb eszmefuttatásai a szemiotikai ellenvetéssel kapcsolatosak. Ez az ellenvetés alapvetően különbözik a többitől: míg a többi bizonyos dolgok vagy tevékenységek adásvételének cselekedetét tartja erkölcsileg kárhozatosnak, a szemiotikai ellenvetés szerint a cselekedet nem önmagában, hanem jelentésénél fogva elítélendő.

A csoportos ismeretelmélet felé

Jó ideig senki nem gondolta, hogy a csoportos tudás vagy vélemény érdekes ismeretelméleti kérdéseket vethet fel. Kézenfekvőnek tűnik ugyanis, hogy a csoport egyszerűen a csoport tagjainak többségét jelenti, ennélfogva a tudással és véleménnyel kapcsolatos kérdések mind az egyén szintjén jelentkeznek. Ha megválaszoljuk az egyéni szinten feltevődő ismeretelméleti kérdéseket, akkor — ha tudjuk, hogy az egyéni vélemények milyen szabály szerint összegződnek csoportos véleménnyé — rögtön megvan a válasz a csoportos véleménnyel kapcsolatos ismeretelméleti kérdésekre. Így legfeljebb az összegzési szabállyal kapcsolatban maradnak kérdések: mekkora többségre van szükség, nagyobb súllyal vesszük-e tekintetbe a csoport tájékozottabb tagjainak a véleményét, vagy az efféle ítéletek mennyire kontextusfüggők. Ám ezek részint a csoportok viselkedését érintő szociológiai kérdések, részint a csoportos véleményt kifejező szófordulatok használatára vonatkozó nyelvészeti kérdések. Ezért csoportos ismeretelmélet jó ideig nem is létezett.

Harminc év érvelés

A történet a hetvenes években kezdődik Észak-Amerikában, ahol az egyetemi oktatásnak nem pusztán szavakban célja, hogy a hallgatók képessé váljanak a reflektív, kritikus gondolkodásra. Ezért bőségesen kínáltak logikakurzusokat. A logika akkoriban a Frege- és Russell-féle formális logikát (más néven: szimbolikus logikát vagy matematikai logikát) jelentette, melyet a matematika logikai alapjainak vizsgálatára dolgoztak ki a 19. század végén és a 20. század elején. Ez a logika — melynek a matematika, a számítástechnika és a filozófia egyaránt sokat köszönhet — azonban a köznapi érvek elemzésére nem nagyon alkalmas. Lássuk, miért!