Demus Gábor

Demus Gábor

1974-ben született Balassagyarmaton, a MÚOSZ újságíró iskolájában újságírói, a Miskolci Egyetemen filozófiatanári, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szakirányú könyvkiadói diplomát szerzett. Versei többek közt a Holmiban, a Kalligramban, az Új Forrásban, a Spanyolnáthában jelentek meg.

a halál, változataival

vége a napnak, dong az agya, zsonganak az autó műszerfényei, valami fekete egyszerre, egy biciklis (életszerű, spicces, falusi biciklis), rántani kell a kormányt, szembe egy autó- val megroncsolódik.

nem lett semminek semmihez

másfél év után láttam be, hogy hajózás (kaland) ide vagy oda, hiányzik anyám, hogy itt semminek semmihez nincs köze. nem beláttam, gyűlt a hiány, nőtt a helytelenség érzése, s a kezdeti szándék melletti megmaradás módjainak keresése helyett egyre sűrűbben kezdett foglalkoztatni, hogy bármikor (de tényleges léptenként hogyan?) hazamehetek.

zebegény, szeptemberi snitt

meglep e tétova mérték: lépve az őszi határban, távol opálos a kékség, karnyújtásnyira még nyár van, s messzire már az Egésztől. tájakká lett, ami távlat — fények, a légi derengés —, válladdá váltak a szárnyak. addig a táj, puha háttér, évei szín-vonulása, egy, egyenetlen vakhossz, de egy snitt: ez lényegi bája.

Artúrt egyszer csak fölkapom,

rég meg kellett volna szoknia, a veszélyesebb kereszteződéseknél, de valamely ágról benne a konok tacskó: ugyan bólogató kutya, ám (boldogítóan vicces), minden lépés mélyén fölmorog,...

Lázár

...se bűne e földön, se ideje, általpillant mindenen, mint akinek itt kell lennie, előhívatott, hogy legyen csoda.

Morzsolva, morzsolgatva

A szituáció végtelenül egyszerű, a kutya éppen hugyozik egy idegen háznál, feszengsz, vársz, hogy befejezze, s a nyers tetők közt úszó ég alatt egy gátlástalan sétát.