Buvári Tamás

Buvári Tamás

A későbbieket figyelembe véve komplikációmentesen születik (1968.06.11.,Bp.), ámde annál nehezebben nevelődik, nevelik (Bp. XIV.,XXII., XIII., XIV., Balatonlelle, Bánd), tanítják, tanul (Kossuth, Egry, Liszt, Teleki, Gundel, Casus), kóstol a vendéglátóiparba (Hotel Fórum, Marco Polo, H. Intercontinentál, H. Eisenhut, H. Arabella, H. Maritim, Helium, Beckett’s, Pertu) vagy ragad inkább?, majd valami varázsütésre filmessé „avanzsál”: a rendező munkatársa (Dárday, Szalai, Fekete, Tóth, Jeles), aztán rendező, forgatókönyvíró, díszlettervező (Életbevágó, Várjá’ Vlagyimir, Posztkatona, Játszó gyerekek, Ima, Kivégzés, Fuvar, Átjáró), díjakat is kap ezekért, köszöni!, mindeközben szerelmének (Kinga) és környezetének (☼) gyerekeket nemz (Lilla, Kincső, Villő, Csege), aztán próbálja eltartani őket, na nem magától, hanem úgy, hogy (földművelés, takarítás, piacozás, újságírás, drámatanítás, satöbbi), mostanság pedig leküzdhetetlen késztetést érez, vagyis olybá tűnik neki, hogy mindenképp regényt (család, persze) muszáj, szükséges, kötelező írnia. Írja. Lassan végez. Neki legyen mondva. (I ♥ you.) És így tovább.

A szőkelány

Az elutazása utáni hónapokban minden lányban az édesanyádat kerested, és a számtalanszor elképzelt alak először a Szőkelányban derengett elő. Kezdetben ezt furcsának találtad, hiszen édesanyád haja ébenfekete volt, de a fékezhetetlen vágy, hogy édesanyádat egy másik nővel helyettesítsd, aki meghittséget és biztonságot nyújtva egy alig észrevehető, mégis félreérthetetlen mozdulattal végre közel enged magához, tökéletesen összemosta előtted a színeket.

Gyöngéden megszületni

Amikor ismét ölükbe ültetik a szürke hétköznapok, egyre nehezebben tudják álomba ringatni. Holott estére mindig elfárad. Egyre fáradtabb valójában. Az irtózat az utóbbi időben szerencsére továbbállni látszott, most biztos valaki más mellkasát szorongatja, vélekedett, amikor észlelte a távozást, amiben már alig hitt. Nem mintha hiányolná, pontosan tudja, nem sok jóra számíthat, valami megint bekopogtat majd: szomatikus hajlamát feltehetően anyjától örökölte. Vajon Bohnsohn is rendelkezik efféle örökséggel? Utolsó találkozásukkor nem derült ki.

Bécsi bácsi

Egyszóval italokat mixelni kívánna Bécsben, valami flott üzletmenettel bíró bárban, cserében jó euróért. Lakása ezalatt majd a józsefvárosi kollégium lesz, így tervezi Hős. A portások elől persze majd bujkálnia kell, de legalább ingyen lesz a lakhatás. Bujkálásban meg amúgy is jó. Maga elől is mindig sikeresen elbújik. Most sem keresné magát éppen Bécsben. Már hogy a Teréziába?

Elkészíteni a fiút

A valóságosnak ható tér és idő, amikor együttléteik során Johann Seemandl Nagyszerelme egyfajta ősállapotot keres. Amikor az ahhoz való visszatérésen fáradozik. Nemi kapcsolatuk, melyről nem állítható, hogy azonos alapokra épült volna, a férfi megelégedésére beteljesedni és működni látszik. A férfi néha mégis megretten a nőben lakó őserőtől, amely, minthogy az esetek többségében a nő egyáltalán nincsen öntudatánál, a behatolást mindig ugyanabban a pózban követeli. A férfi kivételes nemi adottsága révén a nő szinte végtelenített orgazmusvölgyben leledzik, szinte egybeforrva a szomjazott állapottal.

Királyindiai félelem

Az 1997 és a 2006 között eltelt müncheni időszakról van szó. Amikor a férfi észrevétlenül keveredik a disznók közé, de nem eszi meg a korpát. Csak majdnem. Előbb még egyáltalán nem látszik kontúrosan a csapda (nem az volna a természete), ehelyett sunyin lappang, és ő mint rendes és tanulni vágyó rezidens, később mint frissen szakvizsgázott orvos, szépen simul a kórházban regnáló úgynevezett egészségügyi etikett világába. Mindig szépen beparkol a kórházi parkolóba, mindig előre köszön, mindig utólag bánkódik, és mindig megfelelően korrigál, amennyiben becsúszik valami apróbb hiba, például egy rosszul elmetszett gát. És mindig mindig van.

Eurogénzóna

Ő, a fiú megpillant egy alakot, aki pálmafás bermudanadrágot visel, kisportolt testalkatú, szőrös mellű, és szélesen mosolyog az apjára. Kora meghatározhatatlan, vagy ha mégsem, akkor harmincegynehány, de mint a fiút apja később tájékoztatni fogja, már ezredesi rangban van a Német Szövetségi Haderő egyik legkülönlegesebb egységénél. S most az a harci feladat vár rá, hogy narancsültetvényeket vásároljon Görögországban. Apja egykori kollégájának a fia, mint hamar kiderül. A harci feladat persze csak képletesen értendő. Közös befektetésként az ezredes úrral tizenkét hektár fiatal és remek terméshozamú narancsültetvényt kívánnak megvásárolni a napokban, kezd ekkor mesébe az Utazónagykövet. A beruházás minden bizonnyal megtérül, mert a múzsák és az ánizslikőr szigetei hamarosan uniós gyarmatok lesznek, ami után az ingatlanár-emelkedés garantáltan be fog következni, cirka négyszáz százalékos haszon, így festi tovább a várhatóan sikeres ügymenetet a hófehér (porcelán) vigyorú ezredes.

Bohnsohn

Johann Seemandl, a Pápaszemes egy nappal a doktorrá avatási ünnepség előtt kapja meg a borítékot, amiben a mágneses magrezonancia-hullámok segítségével készített fényképfelvételek lapulnak. Egy müncheni postán veszi át, expressz és ajánlva adták fel Budapesten. A fotókon emberi agyak látszanak, a képek sarkában jórészt latinul kitöltött adathasáb, a következő tartalommal: Név: kisatírozva. Nem: férfi. Születési idő: 1968. 06. 11. Születési hely: Berlin. Vércsoport: A–Rh. pozitív. Vizsgálat oka: hullámzó, részleges afáziára utaló tünetek. Vizsgálati diagnosztika: a bal halántéklebenyen található, 3,45 cm. átmérőjű, enyhén tojásdad alakú elváltozás.