Vas Máté: Meghasonlás


Eljátszom egy haldokló szerepét,
és hogy hitelesebb legyen,
egy tölcsérben szűröm le
a megfáradt szív lepedékét.
Bedörgölöm vele az összes szavam.
Ezt elvadult körökben úgy hívják:
mimikri.
Az is egy álca, ahogy magamra húzom
a takarót.
Igazából fázni akarok.
Tizenhét variáció negyvenöt lapátra.
Egy képzelt bányában álmodni
az ég színeiről.
A veled töltött idő mélyebbre hangol,
a nélküled pergő kifakít.
Ne haragudj, lehűt majd lakatok sóhaja,
a dagályra bízom kétségeimet:
tudod, ők is jólneveltek.
Ahogy tanítottam nekik:
kadenciára táncolnak.
És leszek parkett, húr, billentyű,
amit a szüntelenség koptat.
Találgatni, hogy a hullám alatt,
vagy parton fekve eszmélek.
Nem tudlak kiénekelni magamból.
Kotta nélkül szeretlek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.