Tilli Zsuzsanna Barbara: felező


itt szélesül el minden.
felénk füstöl az avar és
két part közt reng a föld.
fátyolt köhög a völgy ilyenkor,
hogy ne kérdezd,
mit ér háton a tekintet.

innen elvegyül az évszak,
az ablak felé dől a tér,
dér csettint a füvön,
a fagy felissza a rothadást
és rommá érik minden királyság.
ahogy fal mellé botló nő keresi
a göndör éveit omló vakolatban,
lepereg ott, ami elmúlik mind
és a földön marad.

itt szélesül el minden,
elszorul a hang és űrbe ér,
horzsolt térddel innen felállni a legnehezebb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.