Hubai Gábor: Jövőkép


Valaki megkarcolta az eget. Az aszfalton
fekszem és úgy nézem, ahogy a hiátusokban
átszivárog a mindenség, de közben
puha fűről álmodom, meg arról, hogy velem
van egy macska, akit rólad neveznék el, ha
valódi lenne. Talán akkor valamelyikünket szeretni
tudnám. Ez a kozmikus rés a szobádból indult,
te persze nem is sejted, mert csak egy hajszál-
repedés a plafonon. Ügyet sem vetsz rá
egészen addig, amíg lefekvés előtt rá nem pillantasz,
és közben mindketten arra gondolunk,
mihez fogunk ezzel holnap kezdeni?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.