a kutyák hallgatnak

két tömbház között zöld vizű mocsár egy erőtlen
alakot vezetnek erős alakok ez történik hetekig az egyik
épület valamelyik ajtaja csattan s az emberi testet az ingovány
közepén elengedik minden éjjel egyazon időben látom esélyem
sincs odaérni...

két tömbház között zöld vizű mocsár egy erőtlen
alakot vezetnek erős alakok ez történik hetekig az egyik
épület valamelyik ajtaja csattan s az emberi testet az ingovány
közepén elengedik minden éjjel egyazon időben látom esélyem
sincs odaérni telefonon kérek segítséget a falakon kívül
lépcsőházlakók karomszerű árnyai meredeznek nem
engednek embert a közelbe a vonal másik végén apám
hörög magányom fojtó szorongás a tüdőben arca
elfelejtett emberi vonásainak örvénye a testen végigfut
a telefontónus aztán valami érkezik a váltólámpa
dinamós és a falakon mászik ló alakban a tóban
celofán nem süllyed a test s a két tömbház között zöld vizű
mocsár egy erőtlen alakot vezetnek erős alakok ez történik
hetekig az egyik épület valamelyik ajtaja csattan s a testet
az ingovány közepén elengedik minden éjjel egyazon időben

Megjelent a Műút 2014045-ös számában