Üresnek lenni, mint az ég

Kollegiális naplónkban vers képekkel

 

 

 

 

 

Eörsi István: Boldogság

Ülni a parkban gondtalan
és gondolattalan,
a támlás széken hátradűlni,
míg surrogva suhan

locsolóból a vízsugár
és látni-hallani,
hogy trappol kinn a kőuton
egy álmatag csacsi,

a fára bámulni, ahol
az almák zöld szíve
már zsendül és a nyírt gyepen
gurul egy csöpp csibe,

cirógatni meztelen
talppal a hűs rögöt,
üresnek lenni, mint az ég,
mit a szél kisöpört,

nem kérdezgetni: Mit? Hogyan?,
és hogy: Mi célja van?
Csak hátradűlni gondtalan
és gondolattalan.