friss műút

Legfrissebb

Híreink

Nőtérfél — új szerzők a második félévben

2014. július 02.

Holnaptól ismét új szerzőgárda jegyzi a Nőtérfél rovatot: fél éven keresztül csütörtökönként Fenyvesi Orsolya, N. Tóth Anikó, Selyem Zsuzsa, Somogyi Aranka és Szvoren Edina írásait olvashatják majd, akik az alábbiakban mutatkoznak be.

Fenyvesi OrsolyaFenyvesi Orsolya vagyok, írok és olvasok. Mindennél jobban szeretnék másokban empátiát ébreszteni saját maguk iránt. Az érzelmek és gondolati tapasztalatok absztrakt narratívájára törekszem, hogy átélhetővé váljon az is, ami másképp — az időben és a térben — átélhetetlen. Ezért izgat a konceptualitás és a nonszensz. Nagyon fontos számomra, hogy élettelen dolgokat élővé transzponálhassak, és fordítva: az érzékelés terméseit ezért örömmel tükrözöm, dobom vízre, ültetem szerves anyagokba, hajítom az égre. Amikor rám tör az ízig-vérig teremtőkedv, ahhoz nyúlok, ami már elhasználódott, a múltat és a jövőt a jelenben változtatnám meg: az évszázadokat és a történelmet úgy próbálom sűríteni, hogy emberi és ismerős legyen. Mindenféle dolgokat görgetek magamban ragaszkodással, és ha nagyon elfáradok, hát igyekszem megszabadulni tőlük.

N. Tóth AnikóNemzetiségem nem azonos az állampolgárságommal. Emiatt olykor magyarázkodni kell, előítéleteket foszlatni, sajnálkozásokat hárítani. Vezetéknevemet törvény adta jogommal élve „ovátlanítottam” — emiatt időnként férfinak gondolnak, vagy azt feltételezik, hogy nem beszélem az államnyelvet. Ez néha vicces, néha bosszantó. Sértő is. Szüleim kitűnő ritmusérzékére vall, hogy nevem choriambust ad ki: – UU –. Egy azonos vezetéknevű költő régesrég azt mondta nekem, a tucatnévség rontja az irodalmi esélyeket. Tizenhat évesen ragaszkodtam magamhoz, nem fogadtam el meredek álnév-ötleteit. Annak a falunak a kezdőbetűjével, amelyikben felnőttem, mégis megtoldottam, így lettem — nem hivatalosan — entót. Összetéveszthetetlen vagyok tehát. Közben (mióta divat) lett néhány igazi álnevem is.
Őseim a természettel együtt élő egyszerű emberek voltak — szántottak, vetettek, arattak, szőlőt kapáltak, tyúkot neveltek, birkát legeltettek. Életük mégsem volt egy bukolika. Nagyapám hét állam polgáraként tengődött ugyanabban a faluban. Apai dédapám mesefa volt. Hagyott rám színes leveleket. Szeretem a föld-, folyó-, fényszagot. Ennél jobban csak a könyveket. Gyűlnek gyerekkorom óta. Az iskolai könyvtárban minden könyvet fehér papírba csomagoltak, a steril látvány nem szegte kedvem, a gerinceken hívogattak a címek. Negyedik után regényt írtam kapcsos füzetbe a nyári szünetben, megvolt a napi penzum — hogy irigylem egykori magam! A kézirat — alighanem szerencsére — elkallódott egy osztálytársamnál. Tizenöt évesen pályázatot nyertem egy novellával, majd rögtön az Iródia mozgalomban találtam magam Kassák szülővárosában. Grendel Lajos azt tanácsolta, kevesebb verset, több prózát olvassak, ha prózaíró akarok lenni. Hajnóczy és Kafka mellett titokban mégis józsefattiláztam, még nyelvtanórán is. Nem szöktem meg Selmecbányáról, mint Petőfi; kilenc hónapig naponta elmentem emléktáblája alatt, amit olyan magasra szereltek az egykori líceum falán, hogy csak létráról lehessen koszorúzni. Ottlik Iskolájában érettségiztem. Az ELTE-n bizonyos Brenner meg az unokatesója csavarta el a fejem. Kigyomláltam Gulácsy Lajos sírját, virágot vittem Radnótinak, Szerb Antalnak. Mészöly regényeiből szakdolgoztam, később mindenféle prózájából doktoráltam. Különböző intézményekben irodalmat oktattam. Játszani is engedtem szép, komoly fiaimat. Meséket írtam, nem csak a dédapám miatt. Regény is lett, fényből, földszagból. Prózák, színpadi játékok, tanulmányok, interjúk gyűltek. Tempó andante. Néhány díj, ösztöndíj. Szívesen múlatom az időt néhány szlovmagy íróval. Németh Zolival például, akinek két könyvét is szerkeszthettem. Karinthyné Böhm Aranka szülővárosában élek. A Mikszáth utca 16. szám alatti panelház 5. emeletéről nézem a Börzsöny folyton változó sörényét. Van egy mágikus realista kertem nagyszüleim falujában. A tornác tulipánjai párom kezétől nyílnak. Ez a világ legbiztosabb pontja.
(N.Tóth Anikó)

Selyem ZsuzsaHi, everybody, my name is Zsuzsa Selyem, I live in Cluj, Romania and I am one of the 5 women to write some words on this side of the plastic road. So, what about me? I became a woman by swimming, screaming, chatting and reading good books.  Definitely not by sewing, screaming, chatting and reading books for girls. What was I socialized for? Sewing, screaming, shutting up my mouth, shopping, painting my face and dance. What was I trained for? To teach math and literature then shut up my mouth. What am I doing? Yes, you’re right: I solve problems.

Somogyi Aranka
Somogyi Aranka vagyok, 1959-ben születtem Budapesten. Programozó matematikus, ingatlanértékesítő, édesanya — ezek a polgári foglalkozásaim. Szeretek utazni, új emberekkel ismerkedni, a régiekkel kocsmázni, beszélgetni. Az otthonom úgy néz ki, mint egy raktár, hatezer könyvem van, jórészt dobozban, soha nem találom meg, amit keresek. A házimunkát utálom, mindig kitalálok valamit, ami fontosabb.
Hat éve írok, irodalmi lapokban publikálok. Néhány éve barátaimmal megalakítottuk a Hajtűkanyar irodalmi kört, felolvasásokat, programokat szervezünk.
A legbüszkébb a gyerekeimre vagyok, akik már majdnem felnőttek, és mindezt kibírják — lehet, hogy néha még élvezik is.

Szvoren Edina1974-ben születtem a főváros hetedik kerületében;
édesapám színházak alkalmazásában álló műbútorasztalos,
édesanyám szociológiai területen dolgozó tudományos munkatárs (korábban színész, később logopédus) volt;
1998-ban művésztanári diplomát szereztem a Zeneakadémia karvezetés tanszakán;
1999 óta tanítok zeneelméletet és szolfézst egykori középiskolámban;
2005 óta rendszeresen publikálok;
első elbeszéléskötetem, a Pertu 2010-ben jelent meg a Palatinusnál;
2011 áprilisában az Elsőkötetesek Fesztiváljának magyar résztvevője,
2011 nyarán pedig a lengyel-magyar Re: verse egyik résztvevője voltam;
az ÉS tárcarovatában 2011-ben 14 novellám jelent meg;
2012-ben jelent meg második elbeszéléskötetem, Nincs, és ne is legyen címmel
2010-től felolvasásokon, pódiumbeszélgetéseken vettem részt Budapesten, Berlinben, Békéscsabán, Lipcsében, Kishegyesen, Szigligeten, Szegeden, Pécsett;
díjak, ösztöndíjak: Móricz-ösztöndíj (2009), Déry-díj (2010), Bródy Sándor-díj (2011), Gundel Művészeti díj (2011), NKA alkotói támogatás (2012), Artisjus-díj (2013);
testvérem Németországban élő zongoraművész;
Budapesti vagyok; éltem a belvárosban, Gazdagréten, Újpesten.
(Szvoren Edina)

 

Szólj hozzá!