Volt ez a haverom, a Feri, tudod,
hogyishíjákmá’, na’ mongyad má’
Tudod, na, hogy a f…ba’, a Szegedi Feri.
aki mindenre azt mondta, hogy nememberi.
De hallod, bármire, bármikor azt, hogy nememberi.
Már óvodába’ együtt spanoltunk,
kiasutó volt, én meg körte,
irigykedtem rá úgy, hogy nememberi.
Mondta, olyan dömpere van, majd
meglátom holnap, hogy nememberi.
Ó, a tamperei kiccsávó, bekamuzta csak,
nem volt, hallod, dömpere, csak
az apjának a balhékból annyi pere, hogy nememberi.
Már a suliba’ is behúzták mindig mindenbe,
azt állandóan bevette, hogy meri vagy nem meri.
Savazták, ekézték, nem mered, Feri, beszari Feri!
Merte a Feri, merte a Feri,
minden őrültségét merte a Feri.
Épült a blokkház, leugrasz, Feri,
a sárga homokba, a másodikról, Czink Timi előtt
leugrasz, Feri, faszari Feri?
Eltört a lába, el mind a kettő,
de úgy, öcsém, hogy az nememberi.
Jó soká gipszágy, még nyolcadikba’ is
sántított Feri, meteor Feri, zuhanós Feri,
billencses Feri, húzta a lábát, hogy nememberi.
Csövesek lettünk, majd később punkok,
ebbe is egy kicsit beljebb ment Feri.
Nagyhajú Feri, tarhálós Feri, sántán pogózó, tarajos Feri.
Koncerten jött a fekete Teri,
hattal smárt Aurórán, úgy, hogy nem emberi,
köztük volt Feri, a ragasztós Feri,
belezúgott úgy a szerencsétlen, hogy az nememberi.
Teréz anya lett a fekete Teri,
olyan gyorsan, hogy az nem emberi,
Teréz apa lett nememberi Feri,
azt mondta, barátom, ez nememberi.
Közösen laktak jó soká együtt,
anyós, após, kutya meg ők, meg a kicsi Feri
Veszek fel hitelt, mert ez nememberi!
Újságkihordós, kőműves Feri,
Aztán devizahiteles munkanélküli.
Nememberi erőforrásaid elfogytak, Feri!
Jött még rá egy nem túl jó emeri,
mindegy volt már, meri vagy nem meri.
Ahogy ezt írom, máresikiskint,
kicsit is sír az ég is, szól a rimemberi.
Érted szól barátom, Nememberi Feri.
