Ayhan Gökhan: Szerelem


Napok óta nem vagyok magamnál.
A fejemben lakó aranyásó
kedd óta egyetlen nevet hoz fel
a vízbe mártott szitáján,
s a név hallatán, mintha áramütés érne,
összeszorul a gyomrom, s a szívem liftje
megőrül és fel le jár,
a gyomromtól a torkomig,
a torkomtól a gyomromig szalad,
csodálkozom, hogy nem
szédül bele a szívem,
hasonlóan hozzám,
hiszen ha Zitát meglátom az iskola folyosóján,
akár egy tizenöt méter magas
hullámok dobálta hajón,
elfog a szédület és a rémület is elfog.

5 Replies to “Szerelem”

  1. Ismételten egy minősíthetetlenül ostoba versike, még a fájdalmasan elcsépelt klisék is olyan nevetségesen ügyetlenül csengenek, hogy maga az olvasó szégyelli magát; kezdve az aranyásós képpel, folytatva a liftes allegóriával, s végül a nevetségesen banális konlúzióval lezárva.
    Felesleges tovább fecsérelni a szót, a ’vers’ elképesztően rossz.

  2. Konkluzívabban és lényegretörőbben én sem fogalmazhattam volna, teljesen egyetértek az előttem szólóval, rossz a vers.

  3. Butaság lenne a klisékkel telepumpált verseket egyszerűen gyerekverseknek ’lefokozva’ mentegetni. Nem, a gyerekverseknek is eredetinek kellene lenni, ne legyünk olyan naivak, hogy az ilyesminek pusztán annyi lenne a kritériuma, hogy ’egyszerű, és érthető’. Elég bosszantó az ilyenfajta mentegetőzés, nem is beszélve a fiataloknak szóló irodalom lealacsonyításáról.

  4. A véleménynyílvánítást ne keverjük össze az amatőr, szervilis odamondogatással. Névtelenül lehet vagdalkozni, de az érvek hiányoznak Levi bosszankodásából. Mind ritmikailag, mind gondolatilag van valami nagyon mély, nagyon erős hatás ebben a kis dalban vagy nevezzük inkább sanzonnak. Ne intézzük el egy klisébe zárt mondattal avagy egy focimeccsen hallott, primitív demagógia panellel. Haragudjatok, mondja a Biblia, de ne vétkezzetek. Lehet negatív az alapállásunk, de ne hazudjunk. Ne tévesszünk meg másokat dühünkben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.