A nyolcadik templom című kiállítás világít rá, mennyire fontos hatása volt a sárospataki éveknek Bálint Endre művészetére. Innen jön például az alkotásaiban ismétlődő lovacskás motívum: Kiss János szíjjártó cégéreként látta az ifjúság életfélelme és az időskor halálfélelme között kanyargó útja itteni állomásán. „Hát valamiképp én sem vagyok művész a szó mai értelmében, és mint pseudó cégtábla-festő tegnap elküldtem Sárospatakra egy újévi üdvözletet annak a bizonyos Kiss János szijjártónak, aki talán nem is él már, de akinek bádoglovacskája öt magányos esztendőmet betöltötte és képeimet ugyancsak. A lovát metszettem linóba és sárga papírra nyomtam, hogy olyan színű legyen, mint a Kiss kollégáé, aki, ha még életben van, elcsodálkozik, hogy Párizsból kívánnak neki Boldog Újévet. Tudományosan szólván: a hűség dialektikája, avagy a szentimentalizmus logikája.” (Levél Jakovits József szobrásznak)
A kísérlet célja a május 1-jei hosszú hétvégén, hogy összekapcsolható-e a jelenben, amit a múltban összetartozónak tartott „századunk egyik legtitokzatosabb művésze”. Arra a kérdezősködő turista módszerével nem sikerült bizonyosságot találni, hogy elevenen élne Bálint Endre emléke Sárospatakon (hol töltötte például az öt magányos esztendőjét), viszont Kiss Jánossal kapcsolatban még tudnak útbaigazítással szolgálni: idős helyi asszonyok a Bodrog-part közelében jelölték meg egykori háza helyét, a hídtól nem messze. Ami logikus: ezen az úton érkeztek Kispatak felől a Bodrogközből az emberek, jó helye lehetett a praktikus szolgáltatásokat nyújtó mesterembereknek. Végül az látszik biztosnak, hogy a ház ma már nem áll, elbontották. Kis füves átjáró maradt utána a várfal közelében, a vízikaputól nem messze.
*
Bálint Endre kiállításáról még itt:
http://artportal.hu/magazin/klasszikus/csonak-a-tulpartra-interju-a-balint-endre-kiallitasrol-i
és itt:
http://artportal.hu/magazin/klasszikus/csonak-a-tulpartra-interju-a-balint-endre-kiallitasrol-ii