Kerber Balázs: Még sosem


Ha mögé ülök le,
hogy ne válaszoljon,
és lépteimmel elkerülöm,
az este az Ő színében
lesz felettem, és úgy
búcsúzom tőle, hogy
egyedül vagyok. Rám
néz futólag, gyorsan
igazítja sálját, vállán
a táskát, a kabátot,
s mikor kint elfordul,
már nem nézek arra,
amerre indul, mert
szemembe tör az esti
világítás, s a fényben
pulóverem ujja; jön
a Deák tér, mindjárt
az Arany János utca,
s a metrón mintha
még sosem utaztam
volna. Nem markoltam
soha így kapaszkodóba,
fekete üléseket pásztázva,
majd egy vonaltérkép
látványába bomolva.

Megjelent a Műút 2013037-es számában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.