Nagy Kalliopé Mária: kb. i. e. 538–522


„Hová mehetnénk, most hol lelhetünk még érdemes királyt,
s kit érdekel ma bölcselet, költészet és művészet?”

 

bár elég magasan, de tanácstalanul szállnak a madarak.
magamat összehúzva, nagyokat nyelve botorkálok hazafelé.

ezt a délutánt latyakos undor emelte karjára
és ringatja mint egy Szamosz felé tartó bárka
a legénységét akik épp kifogtak egy aranygyűrűt
és nem tudják
hogy épp ezt a smaragdköves kincset
kellett volna Polükratész szakácsának megtalálnia
egy hal gyomrában
hogy ez az istenek üzenete a türannosznak
aki így nem tudja meg az istenek haragszanak-e még
és talán nem mer majd elmenni Lüdiába
lemond inkább a perzsa kincsekről úgy is van neki elég
övé Milétosz és Leszbosz
udvarában Anakreón a költő Eupalinosz az építész
és Püthagorasz is
szóval nem utazik majd Szardeiszba
nem feszítteti keresztre a perzsa satrapa
és uralkodhat még jó pár évig Szamoszon

majdnem megbotlom, mikor arra gondolok,
talán jó lett volna, ha még él egy pár évet
a felvilágosult, bölcs zsarnok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.