Az azonosság- és a különbségkutatásról

A két stúdium már első ránézésre is különbözik egymástól. De vajon így van-e ez a valóságban is? Erről természetesen megoszlanak a vélemények. Egyesek az azonosságokat, mások a különbségeket hangsúlyozzák. Talán mondanunk sem kell, hogy előbbiek az azonosságkutató-iskolához, utóbbiak a különbségkutatókhoz tartoznak. De mit gondoljon minderről egy civil, egy egyszerű érdeklődő? Vegyünk egy példát a színek világából. A különbségkutatók heves indulattal, emelt hangon mutatnak rá: ez fehér, amaz meg fekete — micsoda különbség! Az azonosságkutatók erre csak azt mondják: színek, nem?

A két stúdium már első ránézésre is különbözik egymástól. De vajon így van-e ez a valóságban is? Erről természetesen megoszlanak a vélemények. Egyesek az azonosságokat, mások a különbségeket hangsúlyozzák. Talán mondanunk sem kell, hogy előbbiek az azonosságkutató-iskolához, utóbbiak a különbségkutatókhoz tartoznak. De mit gondoljon minderről egy civil, egy egyszerű érdeklődő? Vegyünk egy példát a színek világából. A különbségkutatók heves indulattal, emelt hangon mutatnak rá: ez fehér, amaz meg fekete — micsoda különbség! Az azonosságkutatók erre csak azt mondják: színek, nem?

A különbségkutatók például előszeretettel különböztetik meg a jót a rossztól. Az azonosságkutatók először is visszakérdeznek: jó, rossz, de kinek? Aztán pedig rámutatnak, hogy ha kellően megnöveljük a távolságot attól a bizonyos dologtól akár térben, akár időben, a különbségek egyre halványulnak, és létezik egy határtávolság, ahonnan nézve a jó és a rossz azonos.

A különbségkutatók azt szokták erre fölvetni, hogy na de itt van egy igazán régen, és például Közép-Európától, vagy akár Észak-Amerikától is elég messze levő helyen esett dolog, mikor is Ádám (és Éva) evett a jó és rossz tudásának a fájáról. Ergo: mégiscsak meg kell tudjuk különböztetni a jót a rossztól.

Az azonosságkutatók erre bólintanak, és azt felelik. Tegyük fel, hogy valóban így volt — a valószínűség még se nem jó, se nem rossz —, de akkor ez az étkezés maga jó volt-e vagy rossz?

A különbségkutatók ekkor megvakarják a fejüket, összesúgnak, majd azzal állnak elő, hogy paradoxonokkal nem ér.

Az azonosságkutatók bólintanak, rendben, akkor mondunk mást. Azt állítjátok, hogy meg tudjátok különböztetni a jót a rossztól. (A különbségkutatók hevesen bólogatnak.) Rendben. És ezt a jót és rosszat csak a magatok számára, vagy mindenki számára különböztetitek? Természetesen mindenki számára — jelentik ki a különbségkutatók, hiszen ez egy alapvető különbség a világ dolgai között. Rendben, bólintanak az azonosságkutatók. Csakhogy akkor figyelmen kívül hagyjátok, hogy az emberek is különböznek egymástól — hogy a ti hipotéziseteknél maradjunk —, ti pedig éppen egy azonosságot kívántok bevezetni, ami ezen az érvrendszeren belül nem tartható.

A különbségkutatók érzelmesebbje ilyenkor elszomorodik, és olyasmivel vág vissza, hogy hát egyszerűen csak gyertek ki az elméletek bástyái mögül, nyissátok ki a szemeteket, nézzetek körül ebben a csodálatos világban, mennyi szín, forma, illat, mennyi csodálatos és különféle teremtménye Istennek, vagy a véletlengenerátornak, ha úgy tetszik — mindegy az, gondolják az azonosságkutatók, de inkább nem szólnak semmit —, és aki ezt nem veszi észre, az vak!

Ilyenkor meg az azonosságkutatók vakarják meg a fejüket, és valami olyasmit mormognak, hogy épp ez az, amit mi sem értünk, de dolgozunk rajta…