András László: Az esetet jelenteni kell


Nyugtalanul ébredtem.
Különös álmom volt,
de nem emlékeztem semmire,
csak arra, hogy különös volt,
és te sem tudtál segíteni.

Azt mondtad, beszéltem álmomban,
és — ha jól értetted —, azt ismételgettem
hogy „az esetet jelenteni kell”.
„De hát miféle esetet?
És kinek?” — kérdeztem tanácstalanul,
mire megvontad a vállad,
„azt hittem, innen már tudni fogod”.

De nem tudtam továbbra sem,
és ezért továbbra is nyugtalan voltam.
Végül elküldtem két álomfejtőnek is
az álombeli mondatot,
meg a körülmények rövid leírását.

Az első azt válaszolta, álmomban
történhetett velem valami emlékezetes,
úgyhogy próbáljak meg emlékezni rá,
mert megéri.
Hát persze.

A másik szerint meg annakidején
történhetett velem valami,
amiről nem mertem beszélni,
mert szégyelltem, vagy féltem,
de most már sokkal erősebb vagyok.

„Úgy érti, ha tudnád, mi az,
ki is mernéd mondani” — mondtad.
„Tudom, hogy úgy érti” — feleltem,
miközben az járt a fejemben,
hogy most már nem csak azt
nem tudom, micsoda,
de azt sem tudom, mikor.

Megjelent a Műút 2013036-os számában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.