Három csuszamós varjútestvér kering gyors, sötét gyűrűkben, vastag füstpöffetegeken át, egyik csőre a másik farkában, vágják a kört a horzsolt, zaklatott égbe.
Oly sokáig volt tiszta kék a völgykatlan fedele, de most, istenemre, csak úgy dübörög. Onnan, ahol fekszek, ősviláginak látszanak a felhők, nagy, arctalan fenevadakat öklendeznek ki magukból, amik fölcsavarodnak és meghalnak, nézd, ott, fölöttem.
És a varjak — még most is ver a szárnyuk, még most is köröznek, csak már közelebb — már közelebb hozzám.
Ezek a sunyi károgók a halál madarai. Rám vetik az árnyékukat, amióta élek. De csak most tudom behúzni őket. A szememmel.
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, Széky János fordítása, Ulpius, 2003, 7.