friss műút

-ról, -ről

András László

András László

(1966, Budapest) író. 2010-ben jelent meg az Egy medvekutató feljegyzései című regénye, 2016-ban Világos indul című verseskönyve.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

András László: Mikor van vége

2014. március 14.

Akkor van vége, amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit.
És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van.
És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem.
Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak.
Akkor van vége, amikor vége van.

Amikor vége van, akkor van vége.
Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul.
Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége.
Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart.
Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik.
Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége.
Nem akkor van vége, amikor minden érv a mellett szól, hogy vége van, és nem akkor, amikor ezeket az érveket fel is sorakoztatják.
Akkor van vége, amikor vége van.

Ha szerdán délután háromkor vége lett, attól még lehet, hogy este hatkor, vagy csütörtök reggel ismét úgy érezzük, javában tart, és csak két évvel később, kedden délelőtt tízkor leszünk benne biztosak, de vége nem akkor van, amikor biztosak leszünk benne, hanem amikor vége van.
És lehet, hogy közben még azt hisszük néha, hogy úgy van, mint régen, pedig dehogy.
Mindig úgy van, ahogy most van, most pedig vége van.
Amikor vége van, akkor nehéz.
Ezért van az, hogy egyesek abbahagyják, mielőtt vége lenne, mások viszont továbbcsinálják, amikor már rég vége van.

Hozzászólások, visszajelzések

Hozzászólás küldője: Fehér Illés
Ideje: 2016-01-04, 07:41

Szeretnék a szerzővel, András Lászlóval közvetlen kapcsolatot teremteni. Megkérem, jelentkezzen üzenet formájában a Facebook-on vagy e-mail címemen.

András László

Hozzászólás küldője: András László
Ideje: 2016-01-06, 11:31

szívesen, csak kéne hozzá egy cím 🙂

Hozzászólás küldője: Enikő
Ideje: 2016-03-01, 12:59

a megfogalmazhatatlan tökéletes megfogalmazása

KÖSZÖNÖM!

Hozzászólás küldője: Morvai Anikó
Ideje: 2016-12-21, 03:15

Hajnali 3 óra 11 perc Nem hiszem el , hogy ilyen létezik….ma reggelre kell válaszolnom a társamnak , hogy hogyan tovább kettőnk között…Nincsenek szavaim……csak a kiüresedett szívem…. És akkor ott villog a monitoron …..Köszönöm András …hogy így ismeretlenül is megfogalmaztad helyettem…

Hozzászólás küldője: Rózsa Edit
Ideje: 2017-01-19, 20:47

Sosincs vége…csak befejezése

Hozzászólás küldője: elmoro
Ideje: 2017-02-20, 00:06

lászlónak: mondhatnám, hogy ebben minden benne van, vagy hogy ehhez nincs mit hozzá tenni, de minek. és hát a szikársága megsemmisítő

rózsa editnek: jól hangzik, de mégis, aminek vége, annak vége.

Hozzászólás küldője: idirablo
Ideje: 2017-08-31, 10:13

Akkor van vége, amikor a folytatás már nem érdekel

Hozzászólás küldője: kabai lóránt
Ideje: 2018-01-18, 10:01

A szöveg a szerző előadásában: https://www.youtube.com/watch?v=wKqTfTy9GLM

Hozzászólás küldője: Kerner Mariann
Ideje: 2018-02-02, 20:47

Akkor van vége…
Nem akkor van vége, amikor a fejéhez ordítod, hogy holnap beadod a válópert, nem is akkor, amikor indulatodba kidobod a napok óta a földön heverő zokniját. Nem akkor van vége, amikor megérzed ingjén egy másik nőnek az illatát, és úgy érzed, hogy meghal benned a feleség. És nem akkor, amikor az asztal mellett beszélgettek hogy hogyan mondjátok el a gyerekeknek, de már nem néztek egymás szemébe. Nem akkor amikor kimondják a válást, és méltósággal átöleled köszönetet mondva az addig eltelt évekért, azért a rengeteg kimondhatatlan dologért, nagyért és kicsiért, óriásiért, és aprócskáért, sorsfordítóért, jelentéktelennek tűnőért, ami egymás nélkül nem, vagy másként ment volna végbe. Nincs még vége, amikor róla, mint kiszakított részről emlékezel, és hiába teszel egy másik felé közeledő lépést, képzeletben az ő lélek tűzhelyén főzöd a vacsorát. Amíg keresed az illatát, vagy csak az alkalmat hogy lásd, beszélj hozzá, vagy esetleg róla- addig nincs vége. Ameddig szívesebben emlékezel rá, ahelyett hogy megtanulj élni nélküle- nincs vége. És nincs vége akkor sem, amikor már majdnem elhiszed- látszólagosan újra egésszé válik a világod, telnek múlnak a hónapok, majd egyszer csak a semmiből érkezik egy hír róla, általa…te pedig visszazuhansz a feneketlen mélységbe. Nincs vége- amíg marad egy kósza gondolat, egy legörbült könnycsepp érte, miatta, amíg emlékezeted eldugott szegletébe fel-felmerül a hozzá kapcsolódó érzelemből néhány sejtelem, amíg megidézed, káromolod, vagy sóvárogsz…újraírod, elküldöd, megsiratod…nincs vége.
Vége nem akkor van, amikor mást ölelsz, lelkesedsz, hogy újra szeretnek – most sikerül, ami velem nem, mert azzal, hogy arra gondolsz vele mit és hogyan nem, már életre is hívtad.
Vége nem lesz sem a meneküléstől, sem a maradástól, sem a racionalizálástól, sem a tagadástól, sem technikától, sem mechanikától, sem mesterségesen, sem könyörületből- sem értelmetlenségből, sem felismerésből. Vége akkor van, ha vége van.

Hozzászólás küldője: Radnó György
Ideje: 2018-08-22, 11:42

Amikor mindennek vége, akkor van vége, és ez az élet… minden folyamat nyomot hagy bennünk és mivel az amnézia kevesek kiváltsága, ezért csak az életünk végével van mindennek vége, mások még tovább visznek minket egy darabig…

Szólj hozzá!