Ha nem tévedek, atyám, ez a szócska pedig a ha lenne, mondja ilyenkor Cégély Vendel, a kocsmáros, de ha tévedek, ebben az esetben, akkor is úgy van, folytatja, aztán rekedt, szaggatott nevetés buggyan fel a torkán, ha, ha, ha, ha. Ha nem tévedek, atyám, ez a kis szócska alapjaiban ringatja meg az Ön egyébként bevallottan és igazoltan fővilágosult eszmerendszerét. Mert az Ön Istenének léte vagy nemléte is csak e szócskán alapul, nemhiába kezdi Ön is és minden felsődisznósdi ember úgy a napot, hogy ha van Isten, akkor, igen, ha van isten, akkor… Érti, atyám, szokta ilyenkor mondani Cégély Vendel, de érvelését már nem fejezi be, és a választ sem várja meg. Ha ütésre áll, akkor azért, ha az atya ütött, akkor meg azért.
Ficsku Pál: a ha effektus
F. P.: Szakbarbárok, Pufi Pressz, 2002, 101.
