A fecskendőtűben az egész lét elfér,
E játszmában nincsen kezdet, nincsen vég.
Az ablakrepedésbe hullott tegnap egy légy,
Felfordult és átigazolt a holtak közé.
Hány napom, hány éjjelem van hátra?
Tudom rég, nincs helyem a világban.
Ma én, holnap te, aztán mind, aki van.
Ki éli itt túl a másikat?
Ki éli, ki éli, ki éli itt túl a másikat?
Tejéjek ébennapjain
Folyik a sakk-matt, senki le nem győzi.
Viszi a vénbanyát, téged sem hagy itt,
Lecsap ránk, de ez csak a légynek szép halál.
A döglégy feléled az ablakmélyedésben.
Kibújik, elszáll, de nem sietősen.
Ma én, holnap te, azután mindenki.
Ki éli itt túl a másikat?
Ki éli, ki éli, ki éli itt túl a másikat?
Tégla, bicska, pajszer, pisztoly, tűzágyú,
Ma én, holnap te, azután mindenki…
Karambol, rák, agyvérzés, jeges út,
Ma én, holnap te, azután mindenki…
Tompa napjaimból kiráncigál-e halálom,
Ma én, holnap te, azután mindenki…
Vonaton, autón, gyalog, gépmadáron,
Ki éli itt túl a másikat?
Ki éli, ki éli, ki éli itt túl a másikat?
Ki éli túl, ki éli itt túl a másikat?
Ki éli itt túl, ki éli itt túl a másikat?
(Rőhrig Eszter fordítása)