Vécsei Rita Andrea: Negyvenöt


Velem kezdődik, mint minden április négy. Ne nézzél, ez így természetes. Ha már nincsenek zászlók meg szóljon az ének, felszabadulva zengje a nép, akkor kell valami pluszban a születésnapomra. Nem az ajándék számít, csinnadratta nélkül semmi az egész. Mert úgy lett a rögzülés, hogy sose kérdeztem, kiért szól, érted szól, talán még mondták is, és mentünk legelöl apámmal kézen fogva, micsoda felvonulás. Állok a krétával fölrajzolt fehér vonal mögött, lehet nekiindulni, nem, nincsenek a kezemben pomponok, ez nem mazsorett, de látom, kapiskálod, indulj az útra és vissza ne nézz!

Ha úton vagyok, eltűnök pár napra, mindegy, hogy mennyire kicsike utazás, mindig a boldogság jön be, csak utána Kerouac. Most fordít a sorrenden a torta, juszt is visszanéztem, és elsőnek ez ugrott be. Úgy csinálok, mint a kínaiak, náluk van az, hogy amikor megszületsz, már egyéves vagy, szóval szerzek egy gyertyát, az enyém volt. Lobog rendesen, aztán el lesz fújva, de az odébb van, előbb Kiss fotó precízen körbefényképez, türelem. Hát tessék megnézni ezt a gyönyörűséges tortát. Majd elszáll. Nem kaphatnék belőle egy morzsát? Egy hangyányit? Persze, hogy kaptam, csak óvatosan, nehogy idő előtt maszatos legyen a Napóleonszerkó.
13.04.04.vra
Apránként elkopott a dicsőség, se Napóleon, se felszabadulás, ráadásul páran azon pörögtek, kizárt, hogy ennyire hülye napon születtem. Az ő ajándékuk piros plakát, sarkában sarló-kalapács, néha valódi zászló volt, farúdon nejloncsattogás. Múltkor kimentünk a PeCsába, mert rákívánkoztak a kölykök a szocreálra, mindegyik választhat kitűzőt. Jobbnál jobb csillagot mutatok nekik, újramesélem a plakátokat, hogyan ragasztottam belülről a szekrényajtóra, biedermeier ruhás, a tükrös felére is. Lelkesek, ahogy kell, elfagy a kezem a nagy nézelődésben, végre egy árusnál megállapodnak, aki egyesével árul Legófigurákat.

Tényleg simább, ha nem nézünk vissza, koncentráljunk az útra, de ez így meg túl buddhista, a lényeg, hogy szerintem körbe fogjuk mászkálni a világot. Köröskörül, hidd el, négyen leszünk, négy nő, klasszul ki lett találva nekünk. Min jár az eszed, apafej? / Min-e? Nőkön meg nőkön meg nőkön mindig. Hát jól teszed, legjobb, ha azon jár, ne gondolj másra, csak miránk. Várni kell, figyelni, mi történik, kivel épp mi. Leskelődni, lebuktatni, hogy most ezt mond, egy hónap múlva meg mást. Kiszagolni a titkukat, ez a fickó a sztoriban biztos a Kalász. Nem, nem a Kalász, hanem a Somogyi. Rózsaszín kis ujjukat hogyan égették meg a kis buták, sütni, azt szeretnek nagyon.

Lehet, hogy ellenkezőleg, veszik a fagyasztottat, majd kiderül az is. Kócosan ébrednek, ez elég valószínű, és egy darabig biztosan hevernek, míg fölmérik, milyen a reggel. Kinyitom a szemem, onnantól megy az ünneplés, ez a nap velem kezdődött, tudod, április négy. Nárcisz vagy tulipán fogad, még meglepetés, ha én választanék, pipacs. Nem lesz belőle semmi, pipacsból áprilisban, minek kell nekem mindig a csinnadratta, nem is kell, ünneplek szépen, csöndesen, együtt veled, hogy ez itt most elkezdődik.

3 Replies to “Negyvenöt”

  1. Lendületes, boldog írás egy lendületes, boldog, klassz nőtől. Csak így tovább!
    (a pelyhes fejű verziódon pedig detektálhatók kicsiny fiaid. Szép sorban mind)
    Puszik. B.

  2. Tribünök sincsenek már,így csak innen,a kilométer-táblázatom szerint 91 km-röl integetek neked,nagyon boldogot és hosszút kívánva. Értsd, ahogy érted, bébi.

Hozzászólás a(z) zöme bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük