Újfajta alpinisták
Bibikov felmászott a hegyre, ott elgondolkodott, és leesett róla. A csecsenek megfogták Bibikovot, és ismét visszatették a hegyre. Bibikov megköszönte a csecseneknek a segítséget, és ismét hátraesett a lejtőn. Ezúttal nyoma sem maradt.
Majd felmászott a hegyre Augenapfel, belenézett a távcsövébe, és meglátott egy lovast.
— Hej! — kiáltott fel Augenapfel. — Hol van itt a legközelebbi fogadó?
A lovas eltűnt a hegy aljában, aztán előkerült a bokroknál, aztán eltűnt a bokrok mögött, majd látni lehetett a völgyben, aztán eltűnt a hegy alatt, majd megjelent a hegy lábánál, és odament Augenapfelhoz.
— Hol van itt a legközelebbi fogadó? — kérdezte Augenapfel.
A lovas először a fülére, aztán a szájára mutatott.
— Csak nem süketnéma vagy? — kérdezte Augenapfel.
A lovas megvakarta a tarkóját, és a hasára mutatott.
— Micsoda? — kérdezte Augenapfel.
Ekkor a lovas elővett a zsebéből egy fából faragott almát, és kettéharapta.
Augenapfel zavarában hátrálni kezdett. De akkor a lovas lehúzta a csizmáját, és így kiáltott:
— Gallai — háá!
Augenapfel elvágtatott oldalra, majd leesett a lejtőn.
Ezzel egy időben Bibikov, aki már megint legurult a lejtőn, még Augenapfel előtt, magához tért, és megpróbált négykézláb továbbhaladni.
Hirtelen úgy érezte: mintha valaki épp ráesne. Bibikov odébb kúszott, és látja, hogy a földön valamilyen kockás nadrágos úr fekszik. Bibikov leült egy kőre, és várakozni kezdett.
A kockás nadrágos úr mozdulatlanul feküdt körülbelül négy órán át, majd felemelte a fejét, és csak úgy magától kérdezte:
— Ez kinek a fogadója?
— Milyen fogadó? Ez nem fogadó — válaszolta Bibikov.
— És Ön kicsoda? — kérdezte a kockás nadrágos úr.
— Bibikov alpinista. És Ön?
— Én Augenapfel alpinista vagyok.
Ily módon ismerkedtek meg egymással Bibikov és Augenapfel alpinisták.
Misin győzelme
Rászóltak Misinre: „Misin, kelj már fel!”
Misin azt mondta: „Nem kelek”, és tovább feküdt a padlón.
Akkor odament Misinhez Kuligin és azt mondta: „Ha te, Misin, nem kelsz fel magadtól, én kényszeríteni foglak rá, hogy felkelj.” „Nem”, mondta Misin, és feküdt tovább a padlón.
Odament Misinhez Szeleznyeva, és azt mondta: „Ön, Misin, mindig a padlón fetreng, és akadályoz minket abban, hogy ki-be járjunk.”
— Zavarok, és zavarni is fogok — mondta Misin.
— Na ide figyelj — mondta Korsunov, de félbeszakította Kuligin, és azt mondta:
— Minek jártatjuk a szánkat! Hívjuk a rendőrséget.
Feltárcsázták a rendőrséget, és kihívtak egy rendőrt.
Fél óra múlva megérkezett a rendőr az utcaseprővel.
— Mi történik itt? — kérdezte a rendőr.
— Nézze — mondta Korsunov, de Kuligin félbeszakította, és azt mondta:
— Tehát. Ez az ember állandóan itt fekszik a földön, és akadályoz minket abban, hogy kimenjünk a folyosóra. Könyörögtünk neki így meg úgy…
De akkor Kuligint félbeszakította Szeleznyeva és azt mondta:
— Kértük, hogy menjen el, de nem teszi.
— Igen — mondta Korsunov.
A rendőr odalépett Misinhez.
— Uram, Ön miért fekszik itt? — mondta a rendőr.
— Pihenek — mondta Misin.
— Uram, itt nem lenne szabad pihennie — mondta a rendőr. — Hol a lakása?
— Itt — mondta Misin.
— Melyik az Ön szobája? — kérdezte a rendőr.
— A mi lakásunkba van bejelentve, de szobával nem rendelkezik — mondta Kuligin.
— Várjanak, polgártársak — mondta a rendőr —, én most vele beszélek. Uram, megmondaná, hol alszik Ön?
— Itt — mondta Misin.
— Bocsásson meg — mondta Korsunov, de félbeszakította Kuligin és azt mondta:
— Ágya sincsen, és a csupasz padlón fekszik.
— Ők már régóta panaszkodnak erre — mondta a házfelügyelő.
— Teljesen lehetetlen így a folyosón mozogni — mondta Szeleznyeva. — Nem akarok örökké egy férfin át lépkedni. Szándékosan nyújtja ki a lábát, még a kezét is kinyújtja, ráadásul a hátán fekszik és felfelé bámul. Egy fárasztó munkanap után szükségem van a pihenésre.
— Hozzáfűzném — mondta Korsunov, de félbeszakította Kuligin és azt mondta:
— Még éjszaka is itt fekszik. A sötétben megbotlunk benne. Elszakítottam a takaróm, miközben átléptem rajta.
Szeleznyeva azt mondta:
— Mindig valamilyen szögek esnek ki a zsebéből. Lehetetlen a folyosón mezítláb járni, mikor még a talpad is megsebzed.
— Nemrég meg akarták gyújtani kerozinnal — mondta az utcaseprő.
— Leöntöttük kerozinnal — mondta Korsunov, de félbeszakította Kuligin és azt mondta:
— Mi csak rá akartunk ijeszteni, de meggyújtani már nem mertük.
— Hiszen a jelenlétemben nem engedném meg egy élő ember elégetését — mondta Szeleznyeva.
— De ez az úr miért a folyosón fekszik? — kérdezte hirtelen a rendőr.
— Hát erről van szó! — mondta Korsunov, de Kuligin félbeszakította és azt mondta:
— Hát mert neki nincs más lakótere: ebben a szobában például én lakom, ott abban ők, ebben pedig ő, és Misin pedig a folyosón lakik.
— Ez így nincs rendjén — mondta a rendőr. — Mindenkinek a saját lakóterében kell aludnia.
— De hát neki nincs saját lakótere a folyosón kívül — mondta Kuligin.
— Ez pontosan így van — mondta Korsunov.
— Épp ezért mindig itt fekszik — mondta Szeleznyeva.
— Ez így nincs rendjén — mondta a rendőr, és a házfelügyelővel együtt elment.
Korsunov erre odaugrott Misinhez.
— Na? — kiabálta. — Mit szólsz ehhez?
— Várjatok — mondta Kuligin, odalépett Misinhez, és azt mondta:
— Hallottad, miről beszélt a rendőr? Kelj fel a padlóról.
— Nem kelek — mondta Misin, és feküdt tovább a padlón.
— Most már szándékosan fog továbbra is itt feküdni — mondta Szeleznyeva.
— Egyértelmű — mondta ingerülten Kuligin.
És Korsunov is azt mondta:
— Efelől semmi kétség. Parfaitement!*
Ha a feleség egyedül megy el otthonról
Ha a feleség egyedül megy el otthonról, a férj fel-alá sétál a szobában, és nem találja a helyét. A körmei szörnyen megnőnek, a feje néha megremeg, az arcát kicsi fekete pontok borítják.
A szomszédok igyekeznek megvigasztalni az elhagyott férjet, disznósajttal kínálják. De az elhagyott férjnek nincs étvágya, csupán csak teát tud inni.
Ez idő alatt a feleség a tengerben fürdik, és véletlenül belerúg egy víz alatti farönkbe.
A farönk mögül előúszik egy csuka, és megcsípi a sarkát. A feleség sikítozva jön ki a vízből, és elfut a ház felé. Szembefut vele a házigazda lánya. A feleség megmutatja sebes lábát a házigazda lányának, és megkéri, hogy kötözze be.
Este levelet ír a férjének, melyben részletesen ecseteli a balesetet.
A férj elolvassa a levelet, és olyan állapotba kerül, hogy a pohár víz kezéből a padlóra esik, és ott széttörik.
Felszedi a padlóról a szilánkokat, és megsebzi velük a kezét. Bekötözi az ujját, leül, és bekötözött ujjával levelet kezd írni a feleségének.
Aztán kimegy az utcára, hogy bedobja levelét a postaládába. Az utcán pedig talál egy cigarettásdobozt, és a dobozban harmincezer rubelt.
A férj rögtön hazahívja a feleségét, és ettől fogva boldogan élnek.
Új anatómia
Egy kislány orrán egyszer csak két szalag nőtt. Az eset különösen ritka, mivel az egyik szalagon az állt, hogy „Mars”, a másikon viszont az, hogy „Jupiter”.
Két férfi beszélgetett
Két férfi beszélgetett. Egyik a magánhangzóknál dadogott, másik a magánhangzóknál és a mássalhangzóknál is. Amikor befejezték a beszélgetést, minden nagyon kellemessé vált — mint a kialudt tűzhely.
(Szabó Kata fordítása)
Megjelent a Műút 2013042-es számában