Kis mese gyümölcsökről

Két híres fa állott a Paradicsom közepén:
a keserű gyökerű tudás- és a halhatatlanságé.
Onnan széledtek szét az emberek,
hogy más tájakat is megismerjenek.
És ahol sok gyümölcsöt találtak vadon,
azt elkerítették, hogy legyen otthonuk,
legyen kert a Paradicsomkert emlékére.

Mócinak és Puszának

Kezdetben volt az erdei gyümölcs.
Az első emberek nem tettek mást,
hogy ehessék, csak leszedték a fáról.
Ahol a legtöbb és legváltozatosabb
volt a termés, úgy hívták: Paradicsom —
talán mert ők a paradicsomot
gyümölcsnek tartották, mint sokan ma is;
az Ablakzsiráf is közéjük sorolja.
Két híres fa állott a Paradicsom közepén:
a keserű gyökerű tudás- és a halhatatlanságé.
Onnan széledtek szét az emberek,
hogy más tájakat is megismerjenek.
És ahol sok gyümölcsöt találtak vadon,
azt elkerítették, hogy legyen otthonuk,
legyen kert a Paradicsomkert emlékére.

Minden gyümölcsnek megvan a maga idénye.
A déligyümölcs például téli gyümölcs.
— Miért, délen mindig tél van?
Nem, sőt délen sosincsen úgy, mint nálunk.
Nincs ilyen hideg, és nem szokott esni a hó.
Ezért is utaznak hozzánk az ottani gyümölcsök,
rövid életükben hátha látnának egy kis havat.
Segít nekik a Mikulás, aki északon lakik,
de annyira, hogy ott meg nyáron is hideg van,
így nyaralni rendszerint délre megy.
Teheti, mert szánjával tud repülni.
Aztán mielőtt onnan hazaindul,
puttonyát megrakja, és december elejére
hozza-hozza a sok narancsot meg banánt.
Zsákjában szárított füge van,
mézédes mandarin, kivi, datolya,
lédús ananász, kókuszdió, mangó,
s a golgotavirág termése: marakuja.
Citromot nem szokott a jó püspök hozni,
pedig az csak elsőre savanyú,
igazából magában is finom,
és nagyon-nagyon egészséges,
tudja, hogy tartunk itthon egész évben.

Decemberben a Mikulást követik,
akik Napkeleten vannak otthon,
a tavasz követei: három nagy utazók,
királyi tudósok, talán varázslók is,
Gáspár, Menyhért és Boldizsár
alaposan megrakott tevéikkel.
Ők a kis Jézusnak hoznak gyümölcsöt,
és a kismamának, boldog Máriának,
meg általában a kisgyerekeknek,
a várandós és a szoptatós anyáknak,
és éppen karácsonyra érnek ide.
— Miért, a kis Jézus nem réges-régen élt?
De bizony, nagyon okos vagy,
több mint kétezer éve született,
de valamiképpen újjászületik
egy-egy újszülöttben minden évben,
és ha szerencsénk van, mi magunkban is,
szentestén, miután az angyalok
jelt adtak már csengettyűszóval,
figyeljétek majd egy kicsit, érzitek-e,
hogy ott melegszik a szívetekben.
— Szóval ezért hívják Jézuskának!

A felnőttek is szeretik a gyümölcsöt,
de fontosabb, hogy a gyerekeknek jusson,
a felnőttek a gyereknek jobban örülnek,
hadd örüljön csak a gyerek a gyümölcsnek,
különben is: a gyerek a felnőttek gyümölcse.
Gyümölcseikről ismerni meg a fákat,
a fákról megismerni gyümölcsüket.
A gyümölcs nem esik messze a fájától,
a fa nem mozdul a lehullott gyümölcstől.
Beszélik, hogy a kicsi Jézus is
gyümölcsből született, nem a gólya hozta:
Szűz Mária egyszer eprészni ment,
és olyan jólesett neki a szamóca,
meg amit talált még, a vadcseresznye,
hogy véletlenül a magját is lenyelte,
és méhe gyermeket fogant.
Ez március huszonötödikén történt,
ezért hívjuk azt a napot
Gyümölcsoltó Boldogasszonynak.
Aznap van a nógrádi nagyi névnapja,
az ő nevének jelentése: béke,
és az ő másik neve Mária.
Kilenc hónapra rá, éppen karácsonykor
meg is született a Jézuska,
jobban mondva december huszonötödikét
ezért nevezték el karácsonynak —
áldott Mária az asszonyok között,
és áldott az ő méhének gyümölcse.
A déligyümölcs a nyár emléke,
Jézus a születő tavasz a télbe.