friss műút

-ról, -ről

Hegedűs Ágota

Hegedűs Ágota

(Székesfehérvár, 1966) író, költő.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Nőtérfél

Hegedűs Ágota: Fegyencjárat

2013. december 19.

(A történet szereplői nem kitalált személyek,
valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk
nem pusztán a véletlen műve. Amúgy olyan város nincs,
hogy Budapest, azt én találtam ki. Nyék és Vác pedig sose volt.)

 

Fegya szippant egyet a hajnali sötétből. Megigazítja a hátizsákot, furcsa a vállán a pakk. Beletúr a csomagba, kihalász egy sapkát, megszámolja a pénzét, összehúzza a kabátját, aztán nekivág a vasútnak. Az első kereszteződésnél elbizonytalanodik, itt nem körforgalom volt. Most akkor merre van a vasút. Elindul jobbra. Két sarok után visszafordul, valahogy nem emlékszik. Megint egy ismeretlen kereszteződésbe ér. Szembe épp jön egy kapucnis biciklis, elé áll, álljon már meg, mondja meg merre menjen.

Végre meglátja a vasút kivilágított épületét. Fellélegzik. Semmi nincs veszve. Hiszen az asszony is kivárta a négy év, hét hónapot. Még az is lehet, hogy lesz munkája. Az Ata megígérte, telefonál a haverjának. Valami meló, kőműves mellett. Ő is tett pár ígéretet. Például ma, mielőtt hazamegy, még elvonatozik Vácra, ott az utasítások szerint kiássa a pénzt, magához vehet belőle százezret, a többit le kell szállítania a Lőrincnek. Csak utána megy haza Nyékre. Most veszi észre, hogy nyitva van már a resti. Bemegy, rendel egy feles vodkát. Az első korty után érzi, hogy vállból leolvad, megrázkódik, gyorsan lehúzza a maradékot, grimaszol és rendel még egyet. Bemondják a vonatot, futva indul a peronra, bizonytalankodva szedi kettesével a lépcsőket, fullad is, be is rúgott. Felszáll, helyet keres. A vonat tele van reggeli ingázóval. Kiválaszt egy kupét, ahol két nő ül. Az ajtó félig elhúzva, bekérdez a résen, van itt egy hely? Mormogós  a válasz, bizalmatlan tekintetek, álmos bólintás csak, megmarkolja az ajtót, de nem tudja kinyitni. Kicsit hátralép, vár. Az egyik nő feláll, elhúzza az ajtót, akkor Fegya bemegy, leül. Tudja, hogy piaszaga van, vodka ide-oda, bent bazi a meleg, leveszi a kabátját. Eszébe jut a telefon, kotorni kezd a táskában, megtalálja. Forgatja, nem tudja bekapcsolni. Minden udvariasságát előhúzza, és megkéri a mellette ülő nőt, segítsen neki. Az gyanakodva, de segít. Kérésre megkeresi a névjegyzékben Lizát. És tárcsáz is, majd visszaadja Fegyának.

Fegya elmeséli a gyűjtőt, körforgalmat, a restit, a vasutat, a nagyon kedves és csini hölgyikéket a kupéból, elmondja, hogy milyen feladata van mára, aztán kérdez.

Gyerekek? Nem mentek ma iskolába, ugye? Jól van, mert nagyon hiányoznak már. És anyád? Mondd meg neki, mire hazaérek, ne legyen ott, nem akarom nézni a pofáját. Majd jöhet, mikor én nem leszek otthon. Szikkadt szipirtyó, szétvágom a fejét. Lehalkítja a hangját, úgy mondja tovább: Téged meg nagyon megcsinállak, ha hazaérek, kicsi Liza, mert ki vagyok éhezve rendesen. Ne aggódjál, sietek. Veszek a gyerekeknek valamit, meg neked is, csak előbb megcsinálom az okosságot. Vigyázok, vigyázok, ne aggódjál, mondom, ki vagyok képezve. Persze, holnap már megyek a meló után. Na, puszi, mert jön a smasszer. Ja nem, a kaller.

Fegya feláll, előkotorja a jegyet, vigyázállásban várja végig, míg a kalauz firkál a jegyre. Útitársnői a melegre hivatkozva, a kalauzzal egyeztetve sietve pakolják a kabátot, táskát, másik kocsiba igyekeznek. Francba, pedig olyan jó szaguk volt.

Kiül az ablak mellé, lassan világosodik, köd lesz ma, megismeri a kis halastót, a következő állomás Nyék, még nem száll le, pedig jó lenne már hazamenni, de neki feladata van, megbízás, megígérte, úgy lesz. A nyéki állomás után elálmosodik a meleg kupéban, előkeresi a fecnijét, ezt írta ő a Lizának, este majd elszavalja, tudja kívülről, de most azért mantrázni kezdi:

Rendelek, figyejjed,
írjad barát:
negyvenezerér virág,
csakis vörösrózsa
a luvnyának, és így jöjjön,
ahogy mondom,
de csak így, érted?

Hosszú fekete bőrkabát,
kurvacsizma, nyakán karát,
amit tőllem kapott.
Kitől mástól?
Kabát alatt fehérnemű,
ami persze fekete,
bejön, elémáll a gádzsi
virágot te odadod neki,
aztán vegye le.
A kabátot.
Kitömöm a muffot.
Ti meg takarodtok.

Így.
Na, itt a lé,
ne darázz, nincs majré.

Fegya, aki civilben Ferenc, és némi tolvajlásért négy évet ült, most kezében a versikével, félrebillenő fejjel alszik el, hogy a végállomáson a kalauz óvatos rázogatására kungfu harcos pózba vágja magát. Ne ijesztgessél bazmeg, mert véletlenül szétbaszom a fejed.

Hazafelé ugyanezt a kalauzt letestvéremezi, hátba veregetve megkínálja az üvegéből, és megkéri, hogy ha elaludna, ébressze fel Nyéknél. Boldog, ki van virulva, milyen hosszú ez a nap, mi minden történt ma, és még mennyi minden fog. Lizára gondolva körülnéz, nem figyel senki, a sliccére teszi a kezét, nyugtatgatja magát. Annyi mindent kibírt már. Négy év hét hónap, az négy év hét hónap.

13.12.19. hegedus agota kep

Szólj hozzá!