Bú-tiszta búza, bú-ocsu

Búuuúu! Bu!
Szép Ernő:
De ez mind annyi volt mint mikor a sűrű nyájban
TD: Minden a végtelenségig megy!

Búuuúu! Bu!
Szép Ernő:
De ez mind annyi volt mint mikor a sűrű nyájban
TD: Minden a végtelenségig megy!
Szép Ernő:
Egy juh nyugtalanul megy, fejét felfúrja, béget,
TD: Ahol véget ér, az a végtelenség./span>
Szép Ernő:
De elnyomják és nem látsz köztük különbséget
TD: „A végesség a végtelenség.”
Szép Ernő:
Ahogy tűnnek mind a nagy porban, alkonyattájban.
TD: Minden a végtelenségig véges.
Szép Ernő:
— Vége a Néked szól c. versnek
Ebben volt: Az életet barátom szétszórja itt az élet,

Én nem tudom mit éltem s mi az, hogy én itt voltam,
Már mindegy igazságnak, mely itt jár, udvaroltam,
Fáradt vagyok, nincs kedvem s magamról nem beszélek.
TD: Hát nem értitek? Ez a „nincs kedvem” nem németesség.
Ez valaminek az egyetlen hü kifejezője.
Nincs kedvem. Nem, hogy mihez, az fel se jön.
Megj. le esmegy, jav., se megy.
Én, ha németeset akarok mondani, német–magyar szakos,
azt mondom:   1. habgefundum gefundum, vakumbum.
2. mint sok angolt forditó:
byyeee, byyyye, byeeee buu, bije bu.
Magyarul: Jékely, Kosztolányi, Szép Ernő, Arany stb.
De magamról semmi kedvem, még csak semmi-kedvem se.
Vicc, hogy nem találkozom senkivel. Folyton ezt teszem.
Magam — hogy ezt tudni is lehetne — nem vagyok.
Nincs kedvem, na, hm, byeeeee?
MAGAM NEM VAGYOK.