Kísérleti ötletnek indult, morális forradalom lett belőle — Candy Chang bakancslistás krétatáblái világszerte emberek millióit késztetik arra, hogy elgondolkozzanak azon, mihez kezdjenek az életükkel. Candy Chang amerikai művész 2011-ben egy New Orleans-i romház falát vonta be krétatáblákkal, melyeken csupán egyetlen egy félmondat volt látható: „Before I die I want to…” („Mielőtt meghalok, szeretnék…”). Chang a befejezést egy adag színes krétával rásegítve az utca emberére bízta, meglepetésére pedig alig egy nap leforgása alatt megtelt a hatalmas felület. A bakancslistás táblák azóta világszerte több, mint harminc országban tűntek fel, például az idei Sziget Fesztiválon is külön látványosságnak számított az esetenként humoros, máskor egyenest szívszorító önjáró műalkotás. A táblákon az emberek legkülönfélébb üzeneteket hagyják lényegében saját maguknak és habár rengeteg a „szeretnék szabad/boldog/szerelmes lenni”-típusú közhely, akadnak olyan szürreális képek is, mint a „megnyalni egy tengerimalacot” vagy az „írni egy dalt Bill Clintonnal”.
(HVG.hu)
*
SZÍNÉSZ Az apám halálát követő évben anyámat megtérítette egy bozontos mellű jehovista mentőautó-sofőr. A jehovisták abban hisznek, hogy az a nemzedék, amely már élt a világ végének a kezdetén, vagyis az első világháború kitörésekor, a végét is megéri, az ezredfordulót. Akkor kerül sor az armageddoni csatára. Lángpallosú angyalok lekaszabolnak mindenkit, aki nem jehovista. Az anyám majd egy füves dombon kötögetve élvezi végig, hogyan öldösnek le bennünket isten zsoldosai. Megírom neki, hogy lángpallos nuku. Elpusztíthatatlan, izmos vírusocskák. Anyám jobban teszi, ha kötőtű helyett elektronmikroszkópot visz fel a dombra.
(Eörsi István: Egy próbafolyamat stációi)
*
Az ember sorsa gyakran jóval a halála előtt véget ér, a sors végének pillanata nem azonos a halál pillanatával.
(Milan Kundera, internetes bölcsességek a halálról)
*
RECE Volt már olyan, hogy valami mást akartál csinálni?
GULI Hogy mást?
RECE Valami egészen mást?
GULI Mit mást? Hogy?
RECE Játsszuk azt, hogy jövök és nem ismersz.
GULI Hm… jó. És alszom? (lefekszik, úgy tesz, mint aki alszik) Várjál, leteszem a szemüvegem. Szemüvegben nem lehet aludni.
RECE Jó napot kívánok!
GULI Jó napot kívánok! Elnézést, hogy jutott be?
RECE Ez mindegy. Itt vagyok.
GULI Ki maga?
RECE Még nem tudom pontosan, de ide szeretnék feküdni.
GULI Mellém?
RECE Igen. (Guli mellé fekszik)
GULI Fáradt? (Rece bólint) Sokat dolgozott?
RECE Igen.
GULI Sok mindenhez ért?
RECE Igen, sok mindenhez értek, például a tánchoz. A baletthez. Spiccelni is tudok. Megmutassam? (feláll, próbál spiccre állni) Várjon, ez a rúd. (az ágy végéhez megy, megfogja a korlátját és újra spiccre áll, majd balett lépésekkel megy néhány métert, megfordul stb.) Figyelj, és így hullámzik… Tök jó, nem?
GULI (ismét férjként, kilépve a játékból) Igen, aranyos vagy.
RECE De nem aranyos vagyok, hanem balett-táncos.
GULI Egy aranyos táncos. Na, gyere, feküdj le.
RECE (melléül az ágyon) Tudod, táncolni az olyan, mintha az egész tested élne. Az tök jó lenne. Egy 39 éves nő miért nem dönthet úgy, hogy táncos akar lenni, vagy valami egészen más, mondjuk balett-táncos?
GULI De a balett-táncosok egész pici korukban kezdik, nem?
RECE Tudom, hogy teljesen őrültnek tűnik…
GULI Nem is az… csak ebben a korban már hogy…? Az izmok…
RECE Ez a lélekről szól… a test csak egy eszköz. Te szereted, amit csinálsz?
GULI Szeretem, amit csinálok.
RECE Szereted? Akkor miért jársz folyton így? (görbe háttal, leszegett fejjel megy)
GULI Nem szoktam így járni. Vagy így járok? Biztos gondolkodom.
RECE Miért lefelé gondolkodsz? Miért nem felfelé?
GULI Szeretem, amit csinálok. Amúgy sem értek semmi máshoz.
RECE Én balett-táncos szeretnék lenni.
GULI De most voltál balett-táncos.
RECE Igen, de innentől folyamatosan ezt akarom csinálni, megállás nélkül.
GULI Munka után táncolhatsz.
RECE Holnaptól ez a munkám. Csak táncolni szeretnék. Balett-táncolni. (elalszanak)
(Tűzoltó leszel s katona!, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadásának szövegkönyvéből)
*
TENGERÉSZ Az kell, hogy dolgozzak? Hát dolgozni, azt tudok. De minek dolgozzak? Megvolt a dicsőségem a magam idejében. A tengeren. Igen, igen. Kijutott a dicsőségből, láttam sok földet, aranyat, halakat, fenevadakat. Meg barna nőket, az ám.
(Rachel nevet.)
TENGERÉSZ Mást is láttam. New Yorkot. Archangelt. Kemény városok, vasból vannak, és ölnek bennük. Jaj, bizony, sok halált láttam… Aki dolgozik, annak kijut a dicsőség. Igaz?
RACHEL Meg a dohány is, barátom.
TENGERÉSZ De azután — de azután — hova lesz a dicsősége? Hát ott lesz, hogy emberek vannak körülötte, és neki jut az édes felelősség, hogy őrizze az életüket, az ő dicsőségüket őrizze, és ne tűrje senki ember ellenséges szándékát. Úgyhogy Sawney nekivág az országútnak; és vele van az asszonya és annak a fia, és vele van a saját lánya meg annak a lánya.
RACHEL Jaj, aludj már.
TENGERÉSZ Már nem tudok. Fölébresztettél, te meg a rossz lábam.
RACHEL (csipkelődve) A rossz lábad. Vágd le és vegyél újat. Székláb, asztalláb, akármi jobb lenne. Vágj ki egy távírópóznát. Az a jó masszív, na… Gyerünk, aludj már.
(Tengerész elvackolódik alváshoz.)
TENGERÉSZ (dünnyögve) Tessék, mindig ez a vége. Rojtosra beszélhetem a számat, ő meg aszongya: aludj már. Bah. Aszongya: aludj már. Bah.
(Tengerész horkol. Rachel ülve marad és hangosan beszél magában.)
RACHEL A dicsőség… Nekem is megvolt… Választani: az is dicsőség. Elvettem, amit akartam. Választom ezt, választom azt, még ha mind egyforma is. Az utolsó ez az öreg, a rossz lábával — vajon ezzel mi lesz?
TENGERÉSZ (a takaró alól): Túl fog az élni téged, az lesz. Röhögve, rosszlábastul-mindenestül!
RACHEL (látszólag még mindig magában) Akkor az nekem is dicsőség lesz… Volt munkája, dolgozott. Van háznépe, amit vezessen. Hát akkor röhöghet is nyugodtan. Elbírom én, bizisten, elbírom azzal a koszlott kísértethajóval együtt, ami tele van barna nőkkel. Vagy a jégbe van ragadva. Vagy süllyedő hajó? Á, elsüllyedt az már… Nekem is megvolt, hogy választhassak. Választottam is. Odalett mindegyik. Volt-nincs.
(John Arden: Élnek, mint a disznók, fordította: Nádasdy Ádám)
*
Ez az ország megvetette a szenvedést. Ontológiailag utasította el, legfeljebb csak mint egyedi esetet fogadta el, amelyet azonnal gyökerestül ki kell irtani. Ez a szenvedést tagadó ifjú nemzet egész iskolát — filozófiait, pszichológiait, orvosit — dolgozott ki, amely egyetlen feladattal volt elfoglalva: bármi áron megszabadítani az embert a szenvedéstől. Ez az elv nagyon nehezen fért össze Fima orosz gondolkodásával. Az a föld, amelyből ő származott, szerette és értékelte a szenvedést, sőt, táplálékává tette; szenvedésen nőttek fel, lettek felnőttek, okosodtak meg… De Fima zsidó vére is, amely évezredek óta a szenvedés filterén pumpálódott át, mintha hordozott volna magában valami fontos életelemet, amely a szenvedés hiányában megsemmisült volna. Az effajta emberek, ha megszabadulnak a szenvedéstől, a talajt is elveszítik a lábuk alól…
(Ljudmilla Ulickaja: Vidám temetés, fordította: Goretity József)
*
Ismerd meg önmagad, nem azt jelenti ez: figyeld magadat. Figyeld magad — ez a kígyó szava. Azt jelenti viszont: tedd önmagad tetteid urává. De hát az vagy már, tetteid ura vagy. A szó tehát azt jelenti: ismerd félre magad! rombold magadat! tehát valami gonoszat jelent — és csak ha nagyon mélyig a közelébe hajolunk, halljuk ki belőle a jót is; és ez: „Hogy azzá tedd magad, aki vagy.”
(Franz Kafka: A nyolc oktávfüzet)
*
A lovak a ládán ülnek. A Csődörön megint necctrikó, gatya és zokni, a Kancán szakadt harisnya és kombiné.
Csönd. Megszólal a zene. Keringőznek
LOVAK Mikor már vége,
akkor kéne. Mért
van ez így?
Ami már múlik,
szebbnek tűnik.
Mért van ez így?
És minél messzebb,
csak annál szebb lesz.
Mért van ez így?
És ha már késő,
úgy kell a végső.
Mért van ez így?
A „talán holnap
már kellett volna”.
Mért van ez így?
Mikor már vége,
akkor kéne.
Mért van ez így?
Mért van ez így?
A zene végleg elhallgat
(Tasnádi István: Közellenség — Kohlhaas)
*
A: Nagyon rossz ezt hallani. Hiszen én azt gondoltam, hogy minden dolog csoda, és ez sohasem történik meg.
(Andy Warhol a halálról, Halász Péter fordítása)
*
LEAR Szegény kis bohócomat felkötötték. Nem, nem, nem él. A kutya, ló, a patkány, az élhet, csak te nem. Nem is jössz többet, soha, soha, soha, soha, soha. (Edgarhoz, saját ruhájára mutatva) Kérlek, gombold ki. Köszönöm, uram. Jaj, jaj, jaj… Látjátok ezt? Nézzétek, ott, a száját, nézzétek, ott! (Meghal)
(William Shakespeare: Lear király, fordította: Nádasdy Ádám)
*
Amikor a takarítónő néhány nap múlva megtalálta Axler holttestét a padláson, egy kilencszavas üzenet feküdt mellette a földön. „Arról van szó, hogy Konsztantyin Gavrilovics főbe lőtte magát.” A Sirály utolsó mondata. Véghezvitte. A színpad elismert csillaga, a kvalitásairól messze földön híres színész, akiért pályája csúcsán csak úgy tódult a színházba a nép.
(Philip Roth: Kiégés, fordította: Nemes Anna)
*
A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e. […] Leltél-e örömöt az életben? […] Vittél-e örömöt mások életébe?
(A bakancslista, amerikai filmdráma)