Tinkó Máté: Amiről nincs idő


Előbb üres kráter:
bemélyedés, kapocs a
látható és mondhatatlan
között. Úgy fedi fel
otthonát, mi előbb a kráterben
pusztulásra vágyott:
a város partjain apró,
metszésnyi gázlángok gyúlnak.
Kirajzolják vonalát, s mikor
már tart az ébredés, de még
minden a visszájára
fordul, abban a bizonyosan
feltételes, többlet-
szeretetben: nem lesz már
a kráternek terjedése, forrása,
csak ív a mozgó felszín
határain belül.
Akarata ellenére: csökönyös
ív, törés — vonalaid mentén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.