Versek

Édes rózsám
 
Mamika, ezt most hitelbe veszem,
és ha nem bánja, hát szerda este mennék magikhoz.
 
A lánya kell nekem, mert ha kialszik a tűz, akkor
majd kell valaki, akit megverek a parázs fölött.
Mellé, ha lehet a fele királyságot, jármot, szekeret,
a legszebb teheneket és annyi véka búzát, ahány
unokát látni akarnak…
 
A folytatás már a lap lehasított szélén volt,
oda képzeltelek, hogy számodra ezek már nem is
lennének fontosak annyira, mint a kedvenc sajtod
vagy süteményed, vagy az hogy ne egy bizonyos öblítőt
vegyek, mert arra allergiás vagy. 
 
Édes rózsám, szemeid csillagok, s apámuram
előtt vallom már most meg, hogy szeretlek.
Engedjék hát, hogy holdtőtekor itt hálhassak.
 
Pár cafat még lászik ebből a furcsa elbeszélésből,
de mégis többet olvasok ki belől, mint abból a magányból
ami megélhető párosan veled. Mert úgy hiányzik belőlünk
a vágy, mint parasztlegény kezéből az irgalom.
 
Nem meg mondtam Marcsi?  Jó dolgod lesz, csak ne beszélj sokat.
 
 
Gyertya és vadvirág
 
Együtt a család.
Maradványaik, vagyis a ránk hagyott
emlékeik fölött megesnek
a csendes beismerések.
 
Akik most néznek,
összefogott kezemből
arra következtethetnek,
hogy imát mormolok,
pedig csak unatkozom:
már a felénél letudtam
 
A kopjafák alapján starthoz
állítom a versenyzőket.
Holtverseny:
lássuk, ki mennyit élt!
 
Ellátogatunk mindenkihez,
olyan, mint régen,
csak most nem kávé és süti van,
hanem gyertya és vadvirág.