Versek

Masri Mona Aicha versei a februári Műútból

mint számnak a méz
 
cukorkát vesz
a retikülből a néni az igehirdetés második
pontjában a református igehirdetés három
pontos talán mert Atya Fiú
Szentlélek vagy csak ennyi és kész
 
a jegyzetemre nézek az evangélium nehéz
eledel a kezemet előre
nyújtom majd vissza a lábamat nyomja
a cipő kicsit túlmozgásos vagyok állapítom
meg az evangélium nehéz eledel
 
csörög a csomagolópapír bontja
bontogatja ránézek ő mosolyog én
mosolygok te
mosolyogsz a cukorka mentolos nincs
illata nem érzem
 
 
 
füstre tett tömlő
 
Anyámnak szólít hatvan
körüli fekete fejkendő cserepes
száj kezében papírok ráncos képzavar
 
tisztelendő anyám vagy hogy szólíthatom az idő kellemes
kellemes időben nem halnak meg nem illik ide
 
fehér épületben fekete pötty eltemetné a papát kérdi megkínálnám valamivel
a valami segít ha baj van lyukacsos háztartási keksz vagy
tea a valami elfeledteti a semmit
 
nincs semmi nyugodtan szólítson és mondom a nevem hideg a keze rossz
vérkeringés persze hogy eltemetném a papát mondom és magam is meglepődöm ezen
 
 
 
áradjon ajkamról
 
a földön ülve prédikációt
gépelek a prédikációban nem
lehet azt mondani hogy
segg a néni mondta miután a szószéken
azt mondtam segg
 
lekapcsolom a villanyt anyám szerint
feneket a főnök szerint
sejhajt lehet
 
a szomszéd leengedi a vizet a prédikáció
Lélektől ihletett kivéve
a segg a segg nem oké nem ihletett
 
hallgatom az istentiszteletet drukkolok ne
mondd ki kérlek ne minden istentisztelet
visszanézhető a YouTube-on kattintok hátha
most nem
de igen az örökkévalóságig mondom hogy segg