3
1
Hősünk az évszakok felvonulását,
az időmúlás változatait
városlakóként természetközelben
szerette fájó szívére venni.
A haszontalanság bűntudatába
süppedve azon keseregni, hogy
az ifjúság mért tűnik el oly gyorsan,
az árnyas ligetekbe vonult ki
már Nagyváradon is, kamaszkorában,
s a berlini években ugyanúgy.
Így lett a Váralján a Nagypiactér
s a tündéri Rhédey-kert után
Ádám kedvenc barangoló- s borongó-
tere a lenyűgöző Tiergarten.
2
Mert ekkora, az urbanisztikában
párját ritkító, roppant zöldülést
az egykori brandenburgi vadaspark
képes csak mutatni tavaszonként.
Nyáron a Neuer See tópartja csábít,
a Rousseau-sziget meg az angolpark.
De hadd ne fessem meg a színpompás őszt
megfigyelő-Lucifer létemre,
vagy a telet — majd ismételjem többször…?!
Az évek a váradi fák alatt
ugyanúgy iszkolnak, annak dacára,
hogy Ádám nem is látogat haza,
s egykori padjukon, látom, csak Éva
üldögél, jegyzetel vagy olvasgat…
3
Olykor föláll, hogy elmenjen a Zárda
utcán — persze hogy — a Szarvas-sorig,
Ádám apai nagyapjának régi
házához. Nemrég bemerészkedett
az enyészet dudvájában tobzódó,
ecetfákkal telenőtt udvarra.
Acsargó kutyaként én rontottam rá,
de bejutott. Milyen a kert, a ház…?
Ott Ádám is lakott… Felejthetetlen
három-négy év… Amerre néz, kihalt
mindaz, mit ő még elevenen látott,
amikor idelátogathatott.
A szeretője kávét kínált nemrég
itt, legkedvesebb olvasóhelyén.
4
Meghatva lép a hűs szobába Éva.
Ott állt a lámpafényben asztala,
rengeteg könyv, az ablaknál az ágya.
Modern cella. Ahova ő bejárt,
ha beszélőre bejöhetett éppen.
Köztük, tudom, szerelmi viharok
dúltak akkoriban. Hogy ők együtt — vagy
Ádám még Lilittel…? Hogy ezek a
falak mennyi ölelkezést meg sírást
láthattak! Hány és hány fogadkozást
meg szószegést vagy hízelgő csitítást…
(Hogy én most hallgassak a többiről…)
Mióta áll itt? Föleszmél, megborzong.
Már sötétül, késő van. Hideg szél.
[…] 6
Ádám a Tiergartenbe rendszerint úgy
megy ki, hogy előtte megfürdik a
Potsdamer Platz elsöprő forgalmának
szokásos eufóriájában.
Az eleven Berlinnek ez a szíve
— szemben a dicső múltnál is dicsőbb
nagyratörés gőgös, ám holt terével.
Itt embernek való élet folyik,
mi több: pezseg, duzzad, kiárad, száguld.
S habár zsúfoltan zakatol, ez nem
idegbajos, hanem lendületes rend.
S a jövő biztató? Ott hirdetik
már nyolc emelet magasan a biztos
győztest: Victoria Versicherung.
[…] 8
Nincs szükség rá, hogy ördögünk röpítse
valami új világba Ádámot.
Magát vezetteti új célra, létre,
jó kapcsolatok által Berlinben.
A propagandatárca filmmunkása
lesz néhány röpke hónapon belül.
Gyártási tervet ír, ötletel, szervez,
forgat, rendezvényekre utazik.
Leni maga helyett Münchenbe küldi
a Művészetek Háza avató
ünnepségére. Sok dolga nem lesz, ám
ott üdvözli majd először Goebbelst,
s jelen van, amikor a Führer megjön.
Kecsegtetőnek tartja helyzetét.
9
A híradós stábok olajozottan
rögzítik a vezéri megnyitót,
a kinti tömeg eufóriáját
s a tárlat főrangú közönségét.
Eközben foglalnak kameraállást
a történelmi mozgó-életkép-
és teutonmítosz-vonulás mentén.
A propagandaminiszter pontos
útmutatása szerint filmezik le
a negyven korhű rabszolga vállán
nyugvó, de kerekeken vontatott és
húszméternyi szárny-fesztávolságú,
horogkereszttel díszített platóról
elrugaszkodó birodalmi sast.
10
És itt van most Münchenben a nyolcéves,
de büszke váradi Réz Pali is
egy viszontagságos gyógykezelésen,
a mamájával, a lába miatt.
Nőgyógyász édesapjának egy régi
barátjához jöttek, ki nagy hírű
szakértője a gyermekbénulásnak.
Ő gyógyítja a sérült, ám bottal
egyedül is járni tudó fiúcskát.
A kúra nem fájdalmatlan, mégis
jut némi kényeztető városnézés.
A hírhedt kultúrünnepre pompás
motorok és luxusautók vonulnak.
Úgy kell Palit elrángatni onnan.
11
Harminckilencben — így jegyzi föl Ádám —
majális előtt miránk osztották
a híradó május-elseje-filmjét.
Utánanéztem, és a nácik ezt
a pirosbetűs ünnepet lenyúlták
a nemzetközi munkásmozgalom
szimbólumkészletéből, ráadásul
vitték a vörös zászlót is. Ez lett
a nemzetiszocialista naptár
egyik legfényesebbik dátuma.
Eddig a munka ünnepe volt, most már
a németek ünnepének hívják,
a náci közösség napjának számít,
s látványos parádénak szervezik.
[…] 14
Ma keresgéltem a vágószobában,
s kíváncsiságomat fölpiszkálták
a híradókból kinyírt hulladékok.
Így Luzzi Ferdinand operatőrt
megkértem, csak olyan snitteket hozzon
nekem, hogy jók legyenek valami
alternatív május-elseje-filmhez.
Orrát turkáló gyerek bámulja
a szvasztikát az aranykoszorúban.
A zászlót föltekerő belügyes
most viccesen kacsint a kamerába.
Nem fúvószenekaros — néma film.
Nincs menetelés díszegyenruhában,
szónok sincs, filmpergés hallatszik csak.
15
A zászlóföltekerés helyszínét én
rögtön fölismerem, mert Berlinből
épp ezt a járdát néztem meg magamnak
először életemben, hetvenöt
nyarán. A háttérben a Brandenburgi
kapu oszlopai homályosak.
A mai luxusszálloda akkortájt
NDK-slampos kávéházából,
egy emeleti fotelből figyeltem
a torlasszal, cirkáló őrökkel
védett, tiltott zónát. A jóbarátok
a savanykás rebarbaralepény,
a Bauernfrühstück és a Berliner Kindl
sajátosságait ecsetelik.
16
Utóbbit ők csinálják nyári munkán,
a sörgyárban dolgoznak és laknak,
látogatóban mi szintén ott alszunk.
A frissen főtt, hűtetlen sörtől és
az erjedés-bűztől hányingerem van.
U-Bahnunkat Nyugat-Berlin alá
képzeljük, azzal hencegünk, hogy jártunk
már nyugaton. A tévétoronynál
veszünk Ella Fitzgerald-kazettákat.
Az üres villamoson egy egész
guriga jeggyel betekerünk mindent.
— A lábamon alig-alig-alig,
mégis elhányok a Falig! Berlinben! —
ordítjuk meleg sörtől részegen.
[…] 23
Kihallgattam, mit tudatnak az Úrral
az angyalok a bécsi döntésről.
Hogy visszajuttatták Magyarországnak
a Felvidéket, s most Észak-Erdély
kerül sorra, elsőnek épp Nagyvárad,
de Székelyföld is, úgymond, hazatér.
Megjegyzem — s nem mint ördög —, ezt a roppant
igazságos Führer intézte így.
— Hát akkor kilencszáznegyven szeptember
a dátum — számolgat Charlie angyal.
— Menjünk haza Nagyváradra forgatni! —
Ádám azon nyomban indulna már.
— Hogy Horthy Miklós bevonul Erdélybe,
a magyar álom végre teljesül!
24
— Ugyan! Valakit izgat ez szerinted
rajtatok kívül Európában? —
szólja le hősünket Leni. S kifejti,
hogy Ádámnak föl kéne fognia,
miért is fullad érdektelenségbe
minden ötlete és javaslata.
Épp légifelvétel céljából szállnak
egy duplaszárnyúval a Haselhorst
fölé — Orsi és Lenke angyal szintén
pont ott időznek. A Birodalmi
Kísérleti Lakótelep ötszintes,
erkélyes szalagházai kilenc-
fogú fésűként állnak egy autóút-
elágazás nyíló ollójában.
25
Raposka Kárliék odautaztak
rögtön Nagyváradra újságokat
tudósítani magyar ünnepünkről,
de írtak nekem is. Virágeső
és ujjongás fogadja a kormányzót
a főtéren, s a slepp dermedten vár.
Harsan a kürt, vonul vigyázzmenetben
egy zászlóalj, és kurflival beáll.
Egy komplett díszszemle ennyi volt cakk-pakk?
Hanem beözönlik száz rossz szekér,
rajtuk fölhányva egymás hegyén-hátán
a krumpliszsák, a füstölt oldalas…
Gurulnak szét a frissensült cipók és
vesszőseprűk meg lószarlapátok.
26
Ha ezt a murit Fuchs rendezte volna
(ő Aidát is csinált több helyen),
ennél sokkal jobban sikerül, az fix.
De Kárli szerint örömmámorban
úszik a város, isznak és ölelnek,
s itt most a baszhatnék is színmagyar.
A nők nemzeti színekből vetkőznek,
keblek bimbófeslése, ágyékok
kokárdahús-szirombontása őrjít.
De még a combot villantó, forgó
szoknyák is mind pajzán, ölszagú zászlók
piros-fehér-zöldjével lengenek.
Ma minden üzekedésvágy bezúdít
az anyanemzettest lába közé.
27
Elhiszed, Éva, hogy nem éreztem még
ilyen heves magyar indulatot,
megindultságot, vagy minek nevezzem?
Ezért mondtam Lilitnek… Leninek!
(Te érted, hogy mért tévesztem el folyton…?)
Hogy szívesen megörökíteném
az én szülővárosom hazatértét,
engedjen oda minket forgatni.
Harmadnap váratlanul igent mondott.
— Érdekes idegenrendészeti
hírek jöttek, s jól fényképezhetőek! —
Ennél többet talán csak Luzzival
közölt. Örültem, Leni megengedte:
— Mehettek Nagyváradra forgatni!
28
Hősünk utolsó berlini munkája
egy külföldiek fogadásáról
szóló riportfilm lett a Luftwaffénál.
Minthogy Goebbels is megjelent, Leni
Riefenstahl maga vezeti a stábot.
Göring leplezetlenül udvarol
neki, mint fiú-kitartottra céloz
Ádámra, s Leni eközben kuncog.
Goebbels is rendezőnek képzelné már
magát: — A Reichstag bábművészeként
rángatom figuráimat zsinóron! —
Míg Göring fehér uniformisban
egy agancsos, ülő szarvas szobránál
pózol harminc japán pilótával.
29
— Uram, egy szóra, megzavarhatnálak? —
Lucifer emelkedne szólásra.
— Imádkozni akarsz? — Ha megbocsátasz,
nem ez a jó szó erre, azt hiszem.
Inkább szót érteni. Kíváncsi volnék,
mit szólsz olyan részletkérdésekhez… —
Az Úr ezt hallva máris ingerült lesz:
— Nem állhatok jót olyan ügyekért…
— Tudom, a földi erőviszonyokból
következő, emberi bűnökért…
— Ha ez kérdés, az idegenrendészet
szervezeti szabályzatát nem én
teremtettem. De szólj, ha nem világos,
hogy mit akarok ezzel mondani!
30
Az ördög érti ezt, viszont most ő kell
hogy megértessen végre valamit:
— A háborút pedig nem én robbantom
ki majd, az ember műve lesz az is.
S habár nem is dolgom, hisz én a másik
kapura játszom, figyelmeztetlek…
— Te bátorkodsz figyelmeztetni engem?!
— Úgy van. Arra, hogy az következik,
mit elképzelni tán még te sem tudhatsz.
— Nekem nincs tárgyalnivalóm veled.
— Nem gyúlsz késő haragra, hogy az ember
mivé torzította vonzónak szánt,
elzüllött eszméit? Hogyhogy nem tombolsz?!
— Shut up! — S megriadnak az angyalok.
31
Kisétál hősünk a Potsdamer Platzra,
az ötoszlopú villanyórához,
s fejben filmez, hogy majd előhívhassa
ötven vagy hetven évvel később is.
Fürtökben kecmergő villamosokkal
tetézett, tolongó körforgalom.
Rote Farina kölnihirdetéssel
fordul egy nyitott emeletes busz.
Kaiserhof, Fürstenhof és Esplanade,
zenés kerthelyiségek, teraszok,
virágözön az U-Bahn-kapu mellett.
Adnak-vesznek, loholnak, olvasnak,
befektetnek, táncolnak, ölelkeznek
nők egymással is, fényes délelőtt.
32
Karcsú öntöttvas-lámpaoszlop mellől
hagyja el hősöm a tér nyüzsgését,
hogy bevesse magát a Tiergartenbe.
Mint Váradon, mikor kigyalogolt
a városközpont klasszicizmusából
s a szecessziós paloták közül
a piacon s a majdani gettón át
a Rhédey-kertbe. Ott bolyongott,
aztán a Rulikowsky-temetőben.
Anyjának szülei nyugszanak ott,
a Berkovits-kriptánál van a sírjuk.
Nagyapja, Adorján mint építész
vezetett egy ismert, sikeres céget,
de síremléke rosszul sikerült.
33
Megálmodták Andor nevű fiával
viszont Moskovitsék, Ullmannék és
Okányiék palotáját, a Füchsl- meg
a Brüll-házat s a Weiszlovits-villát.
Ádám képzeletben a Bémer téren
kószál ismét, holott a Hofjäger-
alléról ért be a Potsdamer Platzra.
És pont az orra előtt most szárnyal
el mindkét nőangyal, Orsi meg Lenke.
Két férfiangyalt jósolnak ide,
lássák meg, ötven év múlva milyen lesz
Berlin fölött az ég, s az egykori
Potsdami tér helyén a kifosztott föld.
Világfeszültség csúcspólusokon.
34
Az eleven főváros főterét rom-
mezővé teszik — a halott Berlin
nem létezik, réges-rég szertefoszlik
addigra —, zónahatár tépi szét
a fényűző Potsdamer Platz hulláját,
betonfal-síremlék jelzi helyét.
Magasjárda. S ameddig a szem ellát,
földönkívüli, élettelen táj
a Fal vonzás-taszításkörzetében.
Amott harckészültség — ez itt kihalt.
Egy Karthago-sivatag, senkiföldje,
forgószél homokkal, agyagporral,
elmocsarasodó vidék esőben.
Pocsolyák közt, dudvában gázolnak.
35
Az aggastyán költőt — aki idősebb
még Nagyváradon meglátogatott
poétánknál is — egy rozzant fotelhez
kísérik az összegraffitizett
berlini Falnál. Feltörő emlékek
elől arcát takarja rémülten.
Odébb lakókocsik, cirkuszi sátor,
artistalány leng fönn a trapézon.
Egy büfépultnál Peter Falk rajzolva
meséli a szerelmes angyalnak,
akit nem lát, hogy ebben mi minden jó.
A Falról viszont egy szó sem esik.
Nézzük a Toldi moziban, nem sejtjük,
hogy jövőre le fogják dönteni.