friss műút

-ról, -ről

Jász Attila

Jász Attila

1966-ban született. József Attila-díjas költő, író. Az Új Forrás főszerkesztője.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Jász Attila: behunyt szemmel
(ANDREJ RUBLJOV. 1966)
2013. január 24.

repülés

Ha nagyon akar az ember. Tényleg tud
repülni. Ha nagyon akar. Akár. Nézheti

a világot felülről. Folyókat. Mezőket.
Dombtetőn templomot. Napfény széttört

tükörszilánkjait a vízen. Hangyaembereket
levéltutajon. Sajnos nem ez a természetes

állapota. Ezért lezuhan folyton. És ebben semmi
szimbolikusság nincs. Angyal akartál lenni.

fácska

Ezt a nyírfácskát eddig észre se vetted.
Naponta mentél el mellette. De most
itt kell hagynod. Nem látod többet. Milyen

gyönyörűnek tűnik. Annak repül majd
neki az az őrült paraszt. Szárnyát és kezét
törve a templomtoronyból. Alatta hal meg.

valami

Mi hiányzik még? Félelem és hit
kölcsönös hullámverése? Ami

talán a lélek legmélyéből fakad.
A lehető legközvetlenebb módon?

Ki tudja. Valami fontos hiányzik
még a képeidből. Valami nagyon.

lombsátor

Sáros szántóföld közepén magányos
és haszontalan öreg fa. Keménylevelű
fényes lombsátra menedéket nyújt
az esőben. A vándorszerzeteseknek.

eredeti

Elhatároztad rég. Csak azt fogod megfesteni.
Amit tényleg látsz. Amit átéltél. Nem másolsz
más ikonfestők munkáiból. Emberarcú Krisztust

szeretnél. Fáradt napfény áraszt el kihalt mezőket.
Ökörnyál úszik. Fennakad levéltelen bokrokon.
Pókhálósan töredezik a nyugodt ikonarc.

esőszál

Esőszálak lógnak. Sűrűn. Ez is lehetne egy történet.
Tűnődve bámulsz át a szürkés-homályos fátylon.
Nem emlékszel fontosnak tűnő dolgokra.

A zápor hólyagosra veri a pocsolyákat.
Portalanítja. Fényesre törölgeti a leveleket.
Szálazódás. Szálazódás mindenfelé.

görög

Esik a hó Moszkva külvárosában. Hideg van.
Szerzetesek bukkannak elő egy mellékutcából.

Hogyan tud annyi ember előtt festeni a Görög?
Hogyan tud festeni. Miközben bámulják?

Mindjárt itt a templom. Egyenesen fára fest.
Szinte hihetetlen. És. Hogy milyen gyorsan.

út

Mint mindig. Nehéz és hosszú. A láthatóból a lát-
hatatlanba vezető út. Egy bomló szürkegém tolla-
zata. Mindent el kell felejteni. Hogy festeni tudjál?
Nehéz lenne erre hosszan válaszolni. Mint mindig.

madárfészek

Hófújta mezők az út mellett. Meztelen
sövények szegélyezik. Csupasz ágkezek
merednek ki itt-ott a földből. Közel a
kolostor. Sötét falai világítanak a hóban.

pocsolyatükör

Mély tócsa tükrén a fák közt két molnárka
szalad. Kerülgetik a leveleket. Meg-megállnak.

Kitartóan sodorja őket a szél a pocsolya tükrén.
A fák koronájának tükörképén nyomot hagynak.

Karcolatot. A vizes homokon barázdabillegető
tollászkodik. Drótszerű nyomokat hagy maga

után. Faroktollai lesodornak néhány pitypang-
pelyhet. Miközben a kis ejtőernyőket csodálja.

Váratlanul a tócsa felé is tesz egy mozdulatot.
Csőrével felcsippenti az egyik molnárkát.

A lombok sejtelmes rajzolatán koncentrikus
köröcskék. Elsimulnál végre már te is.

páfrányok

Sűrű páfrányok között fekszel. Onnan figyeled
a fény dárdáit. Lassan csapódnak be a párás fél-
homályban a levelek rései közé. Szemeden
keresztül vak szívedbe. Szerzetes akartál lenni.

fenyő

A térdig érő hóban egy vékony fenyőtörzs
dől lassan. Halkan reccsen. Álomszerűen
mozog a levegőben. Szinte pillanatonként
látni a fát. Miközben melléd zuhan éppen.

lélek

Lékek a folyó jegén a kolostor falai alatt.
A szerzetesek ott mosnak. Kihalászol egy
darab jeget. Tenyeredben szorítod. Amíg
el nem tűnik. Egy hónapig nem akarsz

ecsethez nyúlni. Túl sokat nézted a fél-
kész ikont. Nem látod már a színeket.
Szádba veszel inkább egy darab jeget.
Sokáig nem olvad még el. Túl sokáig.

kutya

Egy sovány kutya tántorog nyakán kötéllel
a kásás hóban. A kötél foszladozó végét hosszan
húzza. Vonszolja maga után. Hiába kergeted el.
Árnyékod követ. Fehér. Ismeretlen sötéteken át.

festék

Nem tudsz válaszolni a tanítványok kérdésére.
Festékes kezed a patakban mosod. A színek
szálanként oldódnak a vízben. Hosszúkás levelű

vízinövények lebegése a víz színén. Talán inkább
homokkal kellene dörzsölni. Így nem fog lejönni
a festék. Szinte túl kínosan vigyázol a tisztaságra.

látomás

Kovácsoltvas szögekkel verik át tenyerét. A vér
lecsorog a frissen vágott nyírfakeresztről a hóra.

A domb fele átitatódott már. Akár egy Nádor
Tibor-festmény. Sötét folt terjed szét a szántó-

földeken. A távoli tömeg elégedett. Alig érthető
mormolása hallatszik: „Megfeszítettük megint!”

gyerek

A fűben fekszik. Lombszűrőn át kémleli az eget.
Szeme előtt fűszálak rezegnek. Behunyt szemmel
is látja. Amikor kinyitja, két szerzetes áll előtte.

megváltó

Belemarkol a friss hóba és mohón a szájába
tömi. Égerfák meztelen ágai között elhagyott
csókafészkek feketéllnek. Mindenki térdre
ereszkedik előtte a hóban. Belemarkolnak ők is.

utolsó ítélet

Nem fested meg. Nem akarod ijesztgetni
a hívőket. Nem tudod, miért. De mégsem.

A festésre kész fehér vakolaton idegesen szánt
végig sáros tenyered. Ez az alap. A testek

felülete. Ösvény a szikkadt és forró mezőn át.
Majd esőszálak verik el a port. A templom lépcsőjét.

Ha mégis megfested, csak az öröm ünnepe lehet.
Nem a büntetésé. Sugárzó arcú nőket és asszonyokat

képzelsz a falakra. Hogy még az üszkös és meg-
taposott ikonokról is derűs angyaltrombita szóljon.

vakok

Szemük helyén fekete seb. Foszlott fehér ingük
csupa vér. Összekapaszkodnak. Kopogtatnak
a fehér nyírfatörzseken. Fél életedet vakon
élted le. Soha többé nem akarsz félni. Soha
többé nem akarsz festeni. Soha többé. Soha.

némaság

Kutya jelzi a lovasok jöttét a folyóparton.
A gázló mellett egy tatár lovas beledől a vízbe.
Egy menekülő ló lezuhan a falépcső tetejéről.
Megölsz egy katonát. Hogy megments egy

bolond lányt. Aztán évtizedekig hallgatsz.
Mintha attól megoldódna bármi is.
Nem tudsz jobbat. Nem tudtál
eléggé vigyázni tisztaságodra.

templom

A halott Feofán jelenik meg a leégetett templomban.
Égő ikonjaidat dicséri. Nyitott ablakaidat a végtelenre.

Hullni kezd a hó. Nincs is annál szörnyűbb. Mondod neki.
Amikor a templomban hullni kezd a hó. Egyenesen az

üszkös és vértől iszamós kőpadlóra. Csak egyetlen magya-
rázat van rá. Befalazták ablakaidat. Akaratod ellenére.

bűn

A legnagyobb bűn nem festeni. Tisztulni kell.
Vállalni elhívottságodat. Szenvedni a világ
bűneitől. Nem festhetsz árnyékot az ikonokra.

Hosszan füstölög a nedvesen égetett avar.
Hajnali ködök ülnek a csupasz bokrok felett.
Sokáig látszik még levelek izzó erezete.

harangnyelv

A harangöntés titka nem örökölhető. Mindig mindent
újra és elölről kell kezdeni. Nincs értelme különben
az elszántságnak. Szúette és repedezett ikonarcnak.
Kipányvázott lovak állnak a parton mozdulatlanul

a hajnali esőtől csatakos fűben. Hatalmas pocsolyák
dadognak bugyborékolva. Magányos fácska fázik.
Szürke és sárszínű minden. A világ mégis színesedik
fekete-fehér álmok által. Ember akartál maradni.

Megjelent a Műút 2013037-es számában.

Szólj hozzá!